Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
ik őrzőhelye. Ez a kamra megállapítása szerint lehetett a lakóházzal egybeépített, de külön fedél alatt is, ez utóbbit a Mátra és Bükk hegységben egykor általánosnak ítéli meg 241 . Az általa idézett történeti adat a XVIII. századból származik, egykorú a nógrádiakkal, ez pedig azt jelenti, hogy már ebben a korban különálló kamráknak egy összefüggő elterjedési sávja figyelhető meg, mely legfeljebb a források feltáratlansága miatt hiányos. A tárolókamrák elterjedésével már korábban részletesen foglalkoztam, most csak arra a sajátosságra hívom fel a figyelmet, hogy a jelenkori adatok összevetve a történeti forrásokból ismertekkel, nem mindig vágnak egybe. így például a Szlovák Néprajzi Atlasz éppen azon a területen nem jelzi a különálló kamrákat ahol ZÓLYOMI József a XVIII. században nagyszámban kimutatja őket. Az is elkerüli a figyelmet, hogy például Diósjenőn és Szokolyán is ismertek voltak ezek az építmények 242 , éppúgy, mint a borsodi Kisgyőrben 24 . Területünk nyugati részén ezek a kamrák egyértelműen csak tárolásra szolgáltak. A Zagyvától a Sajóig húzódó középső sávban azonban már a XVIII. században, de még inkább a néprajzi gyűjtéssel elérhető korban hálókamraként jelennek meg. Véleményem szerint azonban a fejlődés útja itt sem az volt, hogy az eredetileg két helyiségből, szobából és pitvarból álló házak mellett megjelentek a kamrák, melyek idővel egy fedél alá épültek a lakórésszel, hanem fordítva. A XV-XVI. században itt is általánosan ismert lehetett a szoba-pitvar-kamra beosztású ház, de a továbbfejlődés tendenciája itt, Nógrád megye Ipolytól északra eső vidékeivel egyezően az, hogy ezt követően a különböző funkcióknak megfelelő új épületek már külön épültek. Nem tekinthető véletlennek, hogy ennek a területnek a közepén, és ettől északra, ma különálló foltokban, korábban esetleg összefüggően ugyanúgy kimutathatók az istállóscsűrök, mint Észak-Nógrádban. Az történt, hogy mikor már a lakóépülettel egybeépített kamra nem tudta a megnövekedett tárolási igényeket kielégíteni, megjelentek a telkeken az önálló terménytároló kamrák. Nem kizárt, a lakóházban lévő kamrák „kapacitását" az is csökkentette, hogy elkezdték őket lakni. BAKÓ Ferenc Mikófalváról ismertet egy olyan adatot, mely szerint feltételezhető, ott már 1670-ben számolni kell a nagycsaláddal . Jellemzően egy éppen akkor nemességre emelt család ez, igazolva a többször hangsúlyozott tényt, mely szerint ebben a korban a nagycsalád kifejezetten gazdasági szervezet, kialakulásával a telkes jobbágyság legfelsőbb rétegénél számolhatunk csak, ott ahol a telek nagysága lehetővé tette, esetleg meg is követelte a családon belüli nagyszámú munkaképes családtag együttélését 245 . Mindez amellett szól, hogy a régészeti feltárásokból az Alföldön ismertekkel egyezően itt is szoba-pitvar-kamra elrendezésű házak lehettek, majd a nagycsaládi együttélés szélesebb körűvé válásakor előbb a lakóházban lévő kamrákat kezdték el lakni, ennek következtében viszont hamarosan megjelentek a különálló, terménytároló épületek. A család további növekedésével azután ezek is lakottá válhattak. A terület lakóházainak további alaprajzi fejlődése is ezt támasztja alá, ha az udvaron álló kamrák eredetileg hálókamrák lettek volna, akkor egy későbbi szakaszban a lakóházzal egybeépített kamrák sorával kellene találkoznunk. Ezzel szemben még az úgynevezett hosszú-házaknál (és az ezzel némileg analóg alakulásúnak tekinthető hosszú-udvaroknál is), általában felismerhető a háromhelyiséges, szoba-pitvar-(háló)kamra egység, és ehhez további hasonló, vagy csak az első két részt magukba foglaló lakóegység, vagy egységek csatlakoznak. Szemléltetésül például Boconád, Táncsics u. 22.: szoba-pitvar (osztva pitvar-konyha)-kamra + szoba-pitvar + konyha-szoba 246 ; Párád, Sziget u. 16-18.: szoba-konyha 241. BAKÓ Ferenc 1975. 207-208. 242. Diósjenő - GÖNYEY Sándor 1937. 300.; Szokolya - GÖNYEY Sándor 1939. 4. 243. OMF Falukutatás 244. BAKÓ Ferenc 1965. 197. 245. VERESS Éva 1966. 367. kk. 246. BAKÓ Ferenc 1969a. 295.
