Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ALAPRAJZ

Lakóház egybeépített istállóval és csűrrel, az első helyiség mestergerendája 1797-ből, átépítve 1848-ban, Diósjenö (Nógrád m.) 2 istálló-szín-pajta. De még ezek sem a legnagyobb házak a faluban, négy olyat írtak össze, melyekben a szoba-pitvar lakóegységen kívül egy kamra és öt istálló, egy továbbiban két kamra, négy istálló és pálinkaház, és a két legnagyobban három kamra, két istálló, pálinkaház, újabb két istálló, illetve a másikban egy kamra, négy istálló, pajta, két ól és pálinkaház volt egy fedél alatt. Az említett helyiségek egybeépítettsége nyilvánvaló, mert mindegyik esetben megadták a ház hossz- és szélességméretét . A hosszméretek, különösen a nagyobb épületeknél feltűnően nagyok, átszámítva a 140 métert is elérik. Lehetséges, hogy a falak hosszát adták meg, így ez a méret felére csökken, és ezáltal egy-egy helyiségre átlagosan 6 méter jut. Csesztvén az azonos rendetetésű helyiségek számának növekedése a nagycsaládi együttélés következménye lehet. Ezt az is bizonyítani látszik, hogy a legnagyobb, három kamrás épületben két eke is megégett, és mindkettőről azt jegyezték fel, hogy jó állapotban voltak. Máshol a faluban, ha hasonlóan két eke pusztult el, azok közül az egyik mindig rossz. Ugyanitt két forrázó hordó is szerepel a kárlistán, ez arra vall, hogy ebben a házban nagyszámú együttélőre kellett mosni

228

. Az Ipolytól északra az alaprajz fejlődését egy másik tendencia is befolyásolhatta, ott a hosszirányú növekedéssel egyidejűleg egyes funkciók különálló épületekben kaptak helyet. Mint korábban jeleztem, a különálló kamrák ezen a területen nagyobb számban fordulnak elő, és mindig tárolóhelynek bizonyultak. A XVIII. században már ez is a nagycsaládi együttélés következményének tűnik. A lakókamrává alakult kamrából a nagyobb helyigényes tárolás (vagy az olyan, mely kellemetlenné tette az ott lakást) külön épületben kapott helyet. 227. PMA 339-341., 350., 352., 354., 356-360., 364, 366., 368-370 228. PMA 365.