Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
Ezek a helyiségek az olyan összeírásokban, ahol a bennük lévő holmik leltárát is felveszik, tárolóhelynek bizonyulnak 189 . Kétségtelen, hogy az idézett adatok nem vethetők közvetlenül össze a jobbágyházak kamráival, de az megállapítható belőlük, hogy a kamra tárolóhely, és nincs nyoma annak, hogy, ha csak időszakosan is, de lakták volna. A recens néprajzi gyűjtések már egy differerenciáltabb terminus használatot mutatnak. A „palóc" tárolóhelyiségekről szólva SELMECZI KOVÁCS Attila felhívja arra a figyelmet hogy a nyugati vidékeken a tárolókamrákat, névátvitellel, hombárnak nevezik, sőt „Kazáron (Nógrád m.) ezt a megnevezést azzal indokolták, hogy a kamrában hálnak, meg élelmet tartanak benne, a gabona és a liszt elhelyezésére külön helyiség, a hombár szolgál, ami a lakóházzal egybeépült". A hombár terminust a Hangony völgyéig tudja nyomon követni, ettől északkeletre, elsősorban Borsodban a gabonás megnevezés használt, s hozzáteszi, a búzáskomra, búzás ház, ritkábban pedig a magtár csak a Tárna vidékén és az innen délebbre eső helyeken ismert 190 . Ezzel szemben az említett nyugati „palóc" területen a XVIII. században jobbára még ismeretlen a hambár megnevezés, a Balassagyarmat alatti (Nógrád)Marcalon említik 1733-ban, de mint 'tároló láda, edény'-t 191 . 1761-ben Litkén azonban már a tárolóhelyre is használták. A hombár és a kamra közötti különbségről szemléletesen valló Kazártól és Litkétől egyaránt nem messzi (Karancs)Lapujtőn 1722-ben még csak „Rovot ház három Komorával, rovot Istállóval és pajtával", „Rovot ház egy nagy rovot Istálóval, Disznó óllal és Kamarával", „Rovot uj háza, akiben most készült lakassál és más régi, fonót háza egy uj Komorával, fonót Istállóval és Karokbúi való Disznó ollal"-t írnak össze. A kamrák megnevezésének differenciálódása minden bizonnyal használatuk különbözőségével van összefüggésben, akkor kezdik más néven nevezni őket, mikor egy új funkció jelenik meg bennük. A felsorolt adatok arra utalnak, hogy ez időben a XVIII. század elejére, esetleg azt közvetlenül megelőző időkre tehető. Mivel az új megnevezések a tároló jelleget hangsúlyozzák {búzás komra, éllés kamrácska, hambár), az új funkció ettől eltérő lehetett, ez pedig az, hogy már lakásként, azaz alvásra (is) használták a lakóháznak ezt a részét. Bizonyára a rendszeres ilyen használatot jelezheti a megnevezések szétválása, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a XVIII. században meglehetősen esetleges, hogy hol háltak a lakóházban. A pitvar ilyen használatára már idéztem példákat, a szobában való alvás természetes, legfeljebb ennek körülményei voltak mások, például a zempléni Csernahón (Cernchov) 1759-ben: „...bé ment hozzájok a házba, és világot 192 gyújtván, a földön feküdvén, valamennyi szalma volt alattuk, alóluk mind ki szetté" . Aludtak a padláson is, mint Miskolcon 1716-ban: „... az utan bé menvén Jóczikné az házban, menten mindgjárt ment az fatens ágja fejéhez... akkor mondott az Fatens, hágjon fel kgd. az lajtorján, az padon fekszik a kgd. lánya;..." 193 . Az istállóban hálás is gyakori, a XVIII. századi borsodi adatok 194 mellett egy Pest megyei Felső-Tarcsáról 1744-ből: „...maga Istállójában lévén az ágyok Felesége is mellette feküdött... mely ágya lehetett azon Jászolyhoz hat vagy hét lépésrnyire..." 195 . A kamra ilyen használata a XVIII. században meglehetősen általános volt, csakhogy ez nem feltétlenül a „hideg női hálókamra" körébe tartozott, hiszen pl. Miskolcon 1716-ban: „...a fatensnek lévén akkor edgj 189. Példák a kutatott területtel szomszédos erdélyi és Partium-béli vidékekről: 1656.: Doboka (Dobíca), Kolozsm.; 1657.: Szurdok (Surduc), Szilágy m.; 1661.: Bethlen (Beclean), Beszterce-Naszód m.; 1681.: Nagysajó (Sieu), Beszterce-Naszód m.; 1694.: Kővár, Máramaros m.; 1715.: Zentelke (Zam), Kolozs m. stb.-B. NAGY Margit 1973. 117-118., 124., 130., 190-191., 245., 280-281. 190. SELMECZI KOVÁCS Attila 1987. 117. 191. ZÓLYOMI József 1974. 49. 192. SCHRAM Ferenc 1982-1983. II. 331. 193. SCHRAM Ferenc 1982-1983. I. 173. 194. Ld. BALASSA M. Iván 1988b. 255-256., pl. Mezőcsát, Mezőnagymihály? 195. SCHRAM Ferenc 1982-1983. I. 467-468.