Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ALAPRAJZ

Köteles János nevü sellére, hált magokkal edgjütt a fatens kamarájában..." . ZÓLYOMI József a XVIII. századi nógrádi adatok elemzésénél külön figyelmet fordított arra, „...hogy kinek volt rendszeres szálláshelye a kamra, vagyis nemhez, korhoz köthető-e, egész éven át, vagy az évnek csak bizonyos időszakában szolgáltak fekvőhelyül a kamrában lévő ágyak"

197

. Arra az eredményre jutott, hogy inkább a nők, mint a férfiak hálóhelye volt a háznak ez a része, de többnyire csak nyáron, télen a család a hààm. aludt. Szemléletes egykorú nyilatkozatot is idéz erre Szécsényből, 1733.: kérdés - „Hol szoktak aludni?", válasz: „Tél alkalmatosságával együtt a házba, nyáron pedig én a szolgálóval a komorába, az meg holt úr Ötse pedig az udvaron"

198

. Mindezek megerősítik azt, hogy a XVIII. század elején még nem volt a „palóc" vidékeken sem a nők rendszeres hálóhelye a házban lévő kamra, s mint korábban bizonyítottam, a különálló kamrák sem voltak hálókamrák. A háromhelyiséges elrendezés megjelenésének ideje, eredete A háromhelyiséges, szoba-pitvar-kamra alaprajzi elrendezésű lakóház megjelenése akkor következhetett be, mikor a jobbágynak már szüksége lehetett a kamrára, de arra még nem, hogy azt hálóhelyként is használják. A XIV-XV. században a hatalmaskodások során a jobbágyoktól esetenként meglehetősen magas értékeket, illetve nagyérékű holmikat raboltak el

199

. A XV. század végén a paraszti árutermelés kifejlődésének köszönhetően az addig természetben lerótt úrbéri szolgáltatás egyre inkább pénzszolgáltatássá alakult

200

. Az árutermelés nyilvánvaló következménye, hogy a megtermelt és értékesítésre szánt javakat tárolni kellett. A nemzetségi társadalom bomlása, a feudalizmus kibontakozása a nagycsaládi szervezet felbomlásával járt együtt, s ha ez a folyamat helyenként, vagy bizonyos rétegeknél el is húzódott, az egységes jobbágyi telek szervezet kialakulása befejezte a korábbi évszázadok munkáját. Az uralkodó családforma a középkor századaiban a kiscsalád, pontosabban - SZABÓ István megfogalmazásával -, a nagykorú fiúkkal és leányokkal minduntalan kiegészülő háromnemzedékes „nagy kiscsalád". „Annak azonban nálunk nem találjuk nyomát, hogy a földesúrnak a magtalan jobbágy vagyonára érvényes háramlási joga, gazdasági érdekből, a családi javak együttartása céljából hatást gyakorolt volna a nagycsalád kialakítására és rendszere fenntartására"

201

. A nagycsalád egyébként is alapvetően gazdasági kérdés, csak a család által megművelt bizonyos nagyságú földterület tette lehetővé és egyben igényelte is ezt a családformát

202

. A XV-XVI. században a paraszti gazdálkodás, úgy tűnik, már igényelhette a lakóépületen belül az önálló tárolóhelyiséget, ugyanakkor még nincs jelentősége a nagycsaládnak, mely szükségessé tette, hogy 196. SCHRAM Ferenc 1982-1983. I. 184. 197. ZÓLYOMI József 1974. 41. 198. ZÓLYOMI József 1974. 42. 199. SZABÓ István 1969. 117. 200. SZABÓ István 1969. 223. 201. SZABÓ István 1969. 215. 202. Ld. erre VERESS Éva 1966. 367. kk.