Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
konkrétan is kimutatható, a „hosszúház"-ak a jobbágy felszabadulás után alakultak ki 159 , mert a beltelkek ettől az időtől váltak valóban szabadon oszthatóvá. Az ilyen ház a telekosztás egyik lehetséges megoldása, a másik a halmazosodás. Ez utóbbival kapcsolatban éppen BAKÓ Ferenc jutott hasonló eredményre, megállapítva, hogy Mikófalván csak a nemesi telkek halmazosodtak. Jellemző, hogy a XIX. század első harmadában a mintegy 530 főnyi nemesi lakosság 14 magyar holdnyi, a 215 úrbéres ugyanakkor 23 hold belterülettel rendelkezett 160 . A jobbágy belső telek osztódása természetesen már a török hódoltság előtti időkben megindult, de „Hogy a telekaprózódás veszedelmes méreteket ne öltsön arra az adóalap épségét szem előtt tartó, jól felfogott földesúri érdek vigyázott" 161 , s minden bizonnyal így volt ez a későbbi századokban is. A jobbágykorban a tovább nem osztható beltelki állománnyal rendelkező családok népességfeleslegének levezetésére két út kínálkozott. Az egyik, hogy kiválva a családból zsellérekké lettek, új házakat építettek a gyakran a faluban térbelileg is elkülönülő zsellérsorokon 162 . A másik, hogy a család együtt maradt és a nagycsaládi együttélést választva egy telken, egy házban laktak továbbra is. Ez azonban nem járt a lakóház szoba-pitvar egységekkel való bővítésével, csak a kamrák számának gyarapodásával, a kamrák lakóhelyként használatával. Mindez azonban szintén viszonylag kései jelenség, mint erre még a későbbiekben részletesen visszatérek. Egy további ok, mely BAKÓ Ferencet arra késztette, hogy a kamra csatlakozását a lakóházhoz meglehetősen későinek tartsa az, hogy kutatási területén a hagyományos épületszerkezetekkel épült házak között nagyszámban lelt kéthelyiségesekre: „A terepbejárásunk során leírt épületek tekintélyes része volt kétsejtű, így minden zsilipéit falszerkezetű faház is" 163 . Tapasztalatom szerint a napjainkat megért épületállomány, különösen, ha XVIII. századi épületekről van szó, meglehetősen esetleges, és nem alkalmas általánosításokra. Az épületek egy része azért maradt fönt, mert építéstechnikájuk ezt lehetővé tette - ezek többnyire igényesebb kivitelűek. Másrészt azok a hagyományos lakóházak maradtak változatlanok, melyeknél a tulajdonos gazdasági helyzete nem engedte meg, vagy nem igényelte a fejlettebb, a bővülő funkciókat jobban kiszolgáló objektumok építését. Ezért a csak szobából és pitvarból álló, a XVIII. századból fentmaradt házak nem az általános építészeti színvonalat, hanem mindössze azt reprezentálják, hogy milyen volt annak a társadalmi rétegnek a lakása, melynek nem volt annyi terménye, hogy azt kamrában kellett volna tartani (vagy nem ott tartotta). Nem analógiaként, csak figyelmeztetésként - mikor Galícia osztrák közigazgatás alá került, részletesen összeírták a falvak lakóépítményeit. 1820-ban a Nowy Targ-i sztarosztasághoz tartozó Sadec vidéki és tátraalji (Podhale) falvakban, pl. Szaflary-ban 58 kéthelyiséges (szoba-" sien") ház van, háromhelyiséges 69, ennél több helyiségből álló 24., Biaíy Dunajec-en hasonló sorrendben 93-128-60, Zubsuché-n 55-210-92, és hogy a legkisebb települést is megemlítsük, Murzasichlé-n 7-31-23 a házak megoszlása 164 . A Nowy Targ és Zakopane közötti útvonal mentén meghúzódó falvak XIX. század eleji gazdasági állapota - gondolom - minden külön elemzés nélkül elképzelhető. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a XVIII. századi Nógrád megyei adatok, melyek falvak, vagy legalábbis településrészek leégésével kapcsolatban keletkeztek, alkalmasak arra, hogy egy terület épületállományáról, annak megoszlásáról képet kapjunk, és ezek - az egyebekkel együtt - egyértelműen azt bizonyítják, hogy a kamra ebben a korban már elengedhetetlen, szerves része a lakóháznak. 159. NAGY Benjamin 1960. 68. kk. 160. BAKÓ Ferenc 1965. 181. kk., 242. 161 MAKSAY Ferenc 1971. 118. 162. Némileg bonyolultabb előzményekkel ld. pl. Szuhafőn - LAJOS Árpád 1979. 16. kk. 163. BAKÓ Ferenc 1975. 185. 164. CZAJKOWSKI, Jerzy 1988. 84.
