Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ALAPRAJZ

Szoba-konyha-kamra elrendezésű, központi bejáratos lakóház, Erdőhorváti (Zemplén m.) ként a kiskörei prádikátor-házzal kapcsolatban is, hiszen az épület használójának társadalmi helyzete kétségessé teszi a csak szoba-kamra alaprajzú építményt. A statisztikai adatok elemzéséből BAKÓ Ferenc azt a következtetést vonta le, hogy „A kétsejtű, az egy szoba+konyhás parasztlakás korunkban annyira jelentős forma, hogy Heves megyében az összesnek 38,7%-át, Nógrádban 40,8%-át, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 43,8%-át, Szolnok megyében pedig 52,4%-át tette ki 1970-ben, a legutóbbi népszámlálás idején. Heves megyében az átlagon felüli százalékok főleg a kőépítkezésű falvakban és az egykori nagybirtokosok falvaiban jelentkeznek, maximálisan 57,7%-ig"

158

. A kérdés ilyen megközelítése azonban félrevezető, hiszen „lakás"-ról van szó, ebben nincsenek benne a nem lakáscélú helyiségek, azok melyek a parasztháznak szerves részét alkotják, a tárolóhelyiségek, az istállók stb., és amelyek többnyire egy fedél alatt vannak a lakóhelyiségekkel. Hasonlóan megtévesztő, ha a többlakásos, ún. „hosszúház"-akat a kéthelyiséges házak elterjedtsége bizonyítékának tekintjük. Az ilyen épületek Heves megyében is újabbak, hiszen a jobbágyság korszakában sem a jobbágynak, sem urának nem állt érdekében, hogy egy belső telken több jobbágy éljen együtt. A Heves megyei Nagyvisnyón általában, és a NAGY Benjámin által részletesen vizsgált Boros-udvarról 158. BAKÓ Ferenc 1975. 182.