Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
a falanyagokat bemutató térképeim a Magyar Néprajzi Atlasz megfelelő lapjaival összevetve nehezebben értékelhetők, viszont jobban mutatnak bizonyos fejlődési- vagy terjedési tendenciákat. 6. Az egyes (a későbbiekben szereplő) térképekről: 6.1. Az alaprajzok teljesen egyértelműek, hiszen a felmérés során minden épületről legalább egy vázlatrajzot kellett készíteni. Lehet, hogy ezek nem mindig mérethelyesek, de mutatják az egyes helyiségek kapcsolódását, az ajtók, ablakok helyét stb. 6.2. A falanyagra vonatkozó adatokat három időmetszetben dolgoztam fel: 1850 előtt, 1850-1875 között és 1875 után. Mivel ez az épület legkevésbé változóképes része - hiszen csak aláfalazni, vagy hozzáépíteni lehet - így itt teljesen megbízható és rendkívül részletes képet nyerhettem. A bizonytalan adatokat nem térképeztem, ez elsősorban a talpas-vázas és a vázszerkezetes sövény, valamint a rakott és a vert fal elkülönítésénél tapasztalható. 6.3. A tetőszerkezetekről is készítettem térképet, de ezen a szarufás döntő túlsúlya mutatkozott, mindössze délen tűnt föl egy-két ágasfás-szelemenes lakóház. Ennél finomabb részletek megállapítására az anyag alkalmatlannak bizonyult, ezért a térképeket nem is közlöm. 6.4. A tetőformák annál több tanulságot hordoznak. Itt az alapfeldolgozásnál el kellett tekintenem a gyűjtők adta, használta megnevezésektől, ugyanis szinte áttekinthetetlenek. Mivel azonban minden számba vett épületről fénykép készült, ezeket a korábban részletezett szempontok alapján értékeltem. Egy, a Magyar Néprajzi Atlasz megfelelő térképénél 43 részletesebb felosztást alkalmaztam - ezt a könyv megfelelő fejezetében részletezem. 6.5. A tetőfedés anyagánál a cserép, bádog, mesterséges pala adatokat nem tüntettem fel. A gyűjtők gyakran feljegyezték, hogy egy adott időpontig az épület valamely hagyományos fedőanyaggal volt fedve, ezeket úgy tekintettem, hogy már az építés időpontjában is ez volt az épület héjazata. Ez is rejt magában hibalehetőséget, hiszen az egykor zsúppal fedett házat átfedhették náddal - a fedés élettartama korlátozott -, de azt tapasztaltam, hogy a nagy mennyiségű információ itt is kiszűri az esetlegességeket. 6.6. A legnehezebb a tüzelőberendezések feldolgozása volt, mert ezek többször is változhatnak egy-egy épület élete során. Ezért itt csak két időmetszettel dolgoztam, az 1875 előtti és az 1875 utáni épületekre vonatkozó információkat dolgoztam fel egy-egy térképen. Mivel a korábban épült lakóházak eredeti tüzelőberendezéseinek fennmaradása kevéssé valószínű, így az első térkép gyakorlatilag az 1850-1875 közötti időszakot tükrözi. 6.7. A füstelvezetés, a kémények esetében a kutatók jobbára megelégedtek annak rögzítésével, hogy a ház szabadkéményes, de annak anyagát, technikáját már nem részletezték. Itt újra a fényképek segítettek, ezeken többnyire jól felismerhetők ezek a jellemzők is. A bizonytalan adatokat általánosan, szabadkéményként térképeztem, de ezek csak annyiban nem voltak értékelhetők, hogy nem tudtam eldönteni, milyen szilárd anyagból (vályog, tégla, kő) készültek, tehát az egyértelmű, hogy nem vázszerkezetes, fonott kémények. * Végezetül röviden szólnom kell a munkámban használt szakterminológiáról. A népi építészet kutatása meglehetősen könnyű helyzetben van, mióta megjelent BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor Vezérfonal népi építészetünk kutatásához című munkája 44 , hiszen ez nagymértékben hozzájárult egy egységes megnevezés-rendszer alkalmazásához. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban - vezetésemmel - ennek elkészítettük a továbbfejlesztését, ami részben bővítés, részben jobbítás. A továbbiakban az ebben lévő megnevezéseket használom 45 , de ahol szükséges, igyekszem mindig megadni az adott tenninus pontos meghatározását. 43. MNA252. 44. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1979. 45. A magyar népi építészet szakszavainak jegyzéke sajnos csak sokszorosított formában létezik
