Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
megjelent előfeldolgozás 42 egyaránt arról győzött meg, hogy éppen történeti kérdések vizsgálatánál ennek az anyagnak a felhasználása némi nehézségekkel jár. Mindenekelőtt azért, mert az egyes jelenségek időhöz kötése meglehetősen képlékeny (pl. 1900 előtt, 1900 után) és ráadásul az adatközlői emlékezeten és nem a konkrét épületeken alapul. Márpedig közismert a „megvan már kétszáz éves is" gyakran hallott datálás. A Magyar Néprajzi Atlasz egy-egy gondosan kiválasztott kutatópont vizsgálatán alapul. Ezzel szemben a Falukutatás minden magyarországi, így természetesen a Felföldön található településről szolgáltat valamiféle információt. Ez is a mellett szólt, hogy ezt az anyagot dolgozzam fel. A Falukutatás tehát eredetileg nem néprajzi feldolgozás céljára készült - a mai napig ez az egyetlen olyan munka, mely ilyen mértékben használja - ezért tisztáznom kell feldolgozásom szempontjait és az se kerülhető el, hogy értékeljem használhatóságát az egyes kérdéscsoportok szempontjából. 1. A Falukutatás terminológiai kérdésekben nem hasznosítható, a kérdőívek soha sem tartalmaztak arra utalást, hogy ezt is gyűjteni kell. 2.1. Az épületek építésének időpontja, ha azok datáltak, teljesen egyértelműek (a kérdőív kérdezi is). A közvetett datálás már nehézségeket okoz. Itt is felmerül az előbb említett adatközlői időmeghatározás, és hogy ezt a kutató eseteleg kritika nélkül átvette. Ilyen esetekben - mivel konkrét épületekről van mindig szó - az adatot összevetettem a szűkebb környezetükben található datált, vagy reálisnak tűnő közvetetten datált épületekkel. Ha ez nem volt lehetséges, és akkor is, ha a gyűjtő tól-ig határozta meg az épület korát, az időben hozzánk közelebb álló időpontot fogadtam el. 2.2. Az anyag előzetes áttekintése során megállapítottam, hogy a népi építkezés fejlődési tendenciáinak megfelelően milyen időszakaszokat alkalmazzak a feldolgozás során. Ezek a következők: 1800 előtt, 1800-1850,1850-1875,1875-1910 között. Hangsúlyozom, hogy a Magyar Néprajzi Atlasszal szemben itt mindig konkrét, az adott időszakaszban épült házról van szó. Természetesen a kutatók 1800 előtti épületet már alig találtak, az ezt követő időszakból sem túlzottan sok maradt fönn, de a két utolsóban már egészen aprólékos területi megoszlások, és az ezek mögött munkáló fejlődési tendenciák megállapítására alkalmas az anyag. 3. A Falukutatás, mióta néprajzosok készítik, rendszerint tartalmaz egy bevezetőt, melyben rövid áttekintést kapunk a település történetéről, az építészeti változásokról stb. Ezeket a térképezésnél nem vettem figyelembe, tehát ha például az emlékanyag alapján a bevezető említi a belülfűtős, belső füstelvezetéses kemence egykori használatát, ezt a térképen nem tüntettem fel. Csak a meghatározott épületre vonatkozó adatot térképeztem, mivel - megítélésem szerint - csak így lehet pontosan időhöz kötni az egyes jelenségeket, mondjuk azt - az előbbi kérdésnél maradva -, hogy egy adott településen 1850-1875 között még építettek házakat ilyen tüzelőberendezéssel. 4. Az anyag jellegéből adódik az is, hogy feldolgozásra kerülhet olyanjelenség is, mely az adott településre nem jellemző, mindössze egyetlen épületnél fordult elő. Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy ezek az információk mennyisége miatt kiesnek, hiszen a Felföldön több mint hatszáz település van, a kutatás során egy-egy helyen 2-6 épületről kapunk adatokat, így esetenként kétezer információt dolgozhattam fel térképemen. 5. A Magyar Néprajzi Atlasztól eltérően a térképeken nem tüntettem fel a gyakoriságot. Ha egy adott településen a felmért épületek közül például négy vályog és egy rakott falú épületet írtak le, akkor mindkettőt ábrázoltam. Ezt azért láttam indokoltnak, mert az anyagból nem derül ki, hogy a számba vett épületek falanyaga százalékosan, vagy akár arányában mit reprezentál az adott településen. Ezért, például 42. BARABÁS Jenő 1967. 5. kk.
