Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

keöböl rakoth egy szép curia, melynek also hazay mind boltosok, az feölseö házak penigh gerendassak"

154 Az adatok - a pince kivételével - mind városi, nemesi házakra vonatkoznak, a közelmúltban még tanulmányozható paraszti épületeknél eddig ez a megoldás nem bukkant föl. A nemesi használatban azonban tovább él, mint ezt magam is tapasztalhattam az 1830-as években épült szabolcsi Mudrány kúria helyreállítása során. A felsorakoztatott - nagyon is hiányos - adatok arról vallottak, hogy a Felföldön már a XVIII. századtól a parasztházaknak volt födémé. A sokszor és sokféle képpen idézett, az 1730-as évek állapotát rögzítő BÉL Mátyás-féle híradás a Mátrai járásról is egyértelműen a födém megszokott voltáról szól: „Kémény egyáltalán nincs, s miközben a kemencében ég a tűz, a belőle kitóduló füst elárasztja az egész lakóhelyiséget s míg a füst az ajtón és ablakon át ki nem ment..." , hiszen a kellemetlenség csak akkor következhet be, ha mennyezet van. Természetesen még a későbbi időkben is előfordulhat, hogy a lakóépület, vagy valamely része nincs lepadlásolva, de ez inkább kivétel. A gyér adatok arra vallanak, hogy a Felföldön a XVIII. században a lakótér már következetesen elhatárolódott a tetőtértől. A későbbiekben bizonyos eltérés figyelhető meg az északi, hegyvidéki és a déli, síksági területek között. Az előbbi helyeken ritkán lelhetünk lepadlásolatlan lakóház részre, délen azonban - minden bizonnyal a tetőszerkezet miatt is - még a XX. századot is megért néhány olyan építmény, melynél a kamrában hiányzott a padlás. Nyeregtetős, keskeny vízvetős lakóház, Szógyén (Svodín - Esztergom m.) 154. H. TAKÁCS Marianna 1970. 168. 155. BÉL Mátyás 1968. 107-108.