Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
Vertfal A vertfal, úgy tűnik, alkalmasabbnak bizonyult a különféle fa-, illetve vázszerkezetes és talpas-vázas falszerkezetek pótlására, mint a sárfal. A két eltávolítható és rendszerint újra felhasználható deszkasablon közé döngölt fal előzményét egyre többen azokban a falakban látjuk, ahol ezeket a deszkákat, vagy a hasonló funkciójú sövényt a fal elkészülte után nem távolították el. Az újabban előkerült, az úgynevezett többrétegű falra vonatkozó adatok sorát BAKÓ Ferenc nyitotta meg, mikor Egercsehiből, Nagyrédéről, Mikófalváról tudósított róluk 177 . DÁM László Trizsen, Ragályon Zubogyon annak a halvány emlékével találkozott, hogy a talpas-vázas épületeknél a faváz két oldalára kívülről karókat szögeztek, ezt sövénnyel befonták, majd a két sövény közét szalmás sárral kitöltötték 178 . A Pratiumban az Érmelléken 179 , de a Duna-Tisza közén is éltek hasonló megoldású falakkal, bár az utóbbi helyen SZTRINKÓ István szerint ez 180 újabb jelenség . A dunántúli többrétegű fal adatokat ZENTAI Tünde összegezte, e szerint Komárom megyében, Külső Somogy és a Mezőföld határán, Somogyban és a Dráva-mentén ismerték ezt a falkészí181 tési módot . A többrétegű fal meglehetősen hasonlít arra a megoldásra, mellyel a török időkben éltek a kisebb erődítéseknél vagy a gyorsan elkészíthető sáncok emelésekor 182 . A többrétegű fal eddig mindössze egy régészeti feltáráson sejlik föl. Azért vagyok bizonytalan, mert a Nyársapáton előkerült 9., 10., 11. sz. házakról van szó. Mai ismereteink szerint az ásatási helyszínrajz kettős cölöplyuk-sora erre vallana, csak az nem biztos, hogy ez esetben az ezeket összekötő vonalak tényleges nyomokon alapulnak, vagy az ásató képzelete kötötte őket össze 183 . Sajnos az 1-14 objektumok ásatási dokumentációja nem maradt fönt, így azok elemzését nem tudta BENKÓ Elek elvégezni 184 Mindenesetre a 11. sz. épületnél a rajz falanyagot is jelöl, és ennek két oldalán jelenik meg a cölöplyuk-sor. Többekkel együtt feltételezem, hogy a vertfal a végvári építkezéseknél alakult ki, a népi építkezésben alkalmazott sövényfalak nyomán. Az erődítéseknél alkalmazott technika a munkálatokon foglalkoztatott jobbágyok révén került át a mindennapi építőgyakorlatukba. Ez azt jelenti, hogy a vertfal előképéül szolgáló technika csak a XVI. században alakulhatott ki, sőt nagyobb jelentőségre csak a következő században juthatott, mikor a szélességében és mélységében rendkívül tagolt végvári rendszer létrejött, ahol gyakran éltek ezzel, a kőnél kevésbé ellenálló, de ugyanakkor gyorsan elkészíthető falakkal az udvarházak, kisebb erősségek esetében. Ez egyben a középkori vertfal adatokat kérdésessé teszi, ezek az épületek feltehetően rakott sár falúak lehettek. Ez annál is valószínűbb, mert a vertfal egyik előnye éppen az, hogy elkészülte után nem kell egyenesre faragni mint a sárfalat, így a deszkasablon, vagy sövényfonás nyomát mindenképpen észlelni lehetne és kellene. Ilyen adatot pedig nem ismerünk. A vertfal elterjedése tehát viszonylag későn indult meg, nem sokkal azt megelőzően, hogy a különféle hatósági intézkedések általában a föld alapanyagú, közöttük a vályogfalak építését kezdték szorgalmazni. i 177. BAKÓ Ferenc 1969a. 263. 178. DÁM László-D. RÁcz Magdolna 1986. 27. 179. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 63. - BENEDEK Zoltán adata 180. SZTRJNKÓ István 1987. 47. 181. ZENTAI Tünde 1989. 12. 182. Ld. pl. B. NAGY Margit 1973. 33., az azonosságra pl. BALASSA M. Iván 1985a. 120., BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 63. 183. BÁLINT Alajos 1960-62. 48. kk. 184. BENKÖ Elek 1980.
