Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
készült kúriákon pedig ezek szerény visszfényei, a faoszlopos, bábos-korlátos folyosók, tornácok. Ezek a díszítőelemek ellentmondanak annak, hogy mögöttük harántmerevítésekkel, övgerendákkal stb. tagolt falsíkok jelenjenek meg. A fejlődés nálunk ellentétes irányúvá vált, mint a jellegzetes „Fachwerk" területeken, ahol gyakran kőépítkezést vált a gerendakazettás építésmód 159 . Itt a szüárd építőanyag előretörésének lehetünk tanúi, így a faház, különösen pedig az, amelyen ez látszott is, kevésbé reprezentatívnak, egyszerűbben fogalmazva, elavultnak számíthatott. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a XVI. századot megelőzően a Felföldön a népi építkezésben nem lehetett meg a talpas-vázas építésmód, szélesebb körű elterjedését pedig csak a XVII. századra tehetjük. Ez a rekonstrukció természetesen elsősorban a Kárpát-medence északkeleti térségére valószínűsíthető. Megbízhatóbb eredményekre csak akkor juthatnánk, ha a kutatott területről, és országosan is, technikailag megbízhatóbb adatok állnának a rendelkezésünkre. Jelenleg számos részletkérdésben még nem láthatunk világosan. Ilyen a vázszerkezet összeérősítésének módja, hogy a ferde támaszokat helyenként becsapolják a talpgerendákba és a lábfákba, máshol ugyanitt lapolást alkalmaznak. A fonás irányában is észlelhetők területi különbségek, a Dunántúlon és a Felföldön általában vízszintes, Erdélyben, Szatmárban függőleges a fonást alkotó vesszők iránya 160 . Ugyanakkor Abaújban függőleges fonással találkozhattam. Az eltérő technikai megoldások mögött mindkét esetben eltérő eredet, vagy különböző korú meghonosodás is munkálkodhat, de ez ma még nem dönthető el egyértelműen. A szerkezet a nemesi-kuriális, vagy a városi-mezővárosi építészeti eredetét közvetve az is bizonyítja, hogy az Északi-hegyvidék peremterületén, ott ahol jelenkorban nem mutatható ki ez a faltechnika, korai előfordulásuk ebből a körből dokumentálható, így például Abasáron, Tarnabodon 161 nemesi, Muhiból 162 mezővárosi használatból. A XVIII. századtól azután a talpas-vázas szerkezet viszonylag széles körű elterjedését észlelhetjük, de a nógrádi, hevesi adatok olyan területekről származnak - a Cserhát, Mátra, Bükk északi oldaláról és a hegységekből - ahol a fával való takarékosabb bánás nem játszhatott közre elterjedésében, hiszen a megismert korai épületek szinte kivétel nélkül zsilipéit falkitöltésűek. Nógrádban egyetlen sövény falúként leírt épületnél sem mutatható ki, hogy az talpgerendás lett volna 163 . Hevesben az egyetlen talpas-vázas sövényfalú épület az erdőhatártól délre, Tarnabodon fordul elő 164 . Talán az sem véletlen, hogy keletebbre - egy építési hagyomány folytatásaként - a XIX. század első felében ott épültek ilyen szerkezettel a lakóházak, ahol viszonylag korán jelent meg a második lakószoba, azaz Gömörben 165 és a Hernád völgyének keleti felében. Az 1772-ben kiadott uralkodói leirat, és a korábban említett, a faépítkezés visszaszorítását célzó megyei intézkedések egyaránt vonatkoztak a borona és talpas-vázas, zsilipéit falakra. Az országos rendelkezést megelőző, de annak szellemét tükröző dél-hevesi épületfaigényekből kitetszik, hogy csak a vázszerkezetes sövény falak építését nem tiltják 166 . Az ezt alig néhány évvel megelőző, 1753-as, már idézett regéci uradalmi erdőrendtarás adataiból viszont teljesen egyértelmű, hogy ott minden további nélkül építhettek talpasvázas falat, de sövény falkitöltéssel. A központi és helyi rendelkezések tehát egy már megindult folyamatot 159. Ld. pl. Westfáliában - KASPAR, Fred 1983. 107. kk. 160. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1979. 40. 161. BAKÓ Ferenc 1967. 177-179., 187-188. 162. ÉRI István-BÁLINT Alajos 1959. 14., 18. 163. ZÓLYOMI József 1974. 12. kk. 164. BAKÓ Ferenc 1967. 180., 193. térkép 165. DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 18-19. is arról szól. hogy a tiltások ellenére a XLX. század elején Gömörben még jelentős a faépítkezés 166. BAKÓ Ferenc 1969. 273.
