Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
Borsod megyében a Miskolc-Sötét kapuban végzett ásatások során vázszerkezetes házak is előkerültek. Ezek KOMÁROMI József szerint az 1400-as évekig jellemezték a vidék népi építészetét: „A háztelek beépítésének folyamatában ugyanis a XV. század az az idő, amikor - a társadalmi fejlődés tükröződéseként megszakad és megváltozik az agyaggal tapasztott sövény falú[patics) házak egymásutánja. Ekkor egy újabb építési technika következik, függőleges cölöpökkel erősített vertfalú épület, amelyet ezután a kőházak egymásutánja követ" 115 . A datálást meglehetős óvatossággal kell kezelnünk, de az is nagyon valószínű, hogy itt nem egy alapvető építéstechnikai váltás történt, ugyanis a karóval megerősített falak esetleg nem vertek, hanem rakottak lehettek. így csak az történt, hogy a vázszerkezetes fal térkitöltő eleme változott meg. Az viszont, hogy a középkorban Miskolcon vázszerkezetes sövény falú házat építettek, egy olyan településen, mely az összefüggő erdőövezet határán feküdt 116 , arra hívja fel a figyelmet, hogy a teljesen fából, valószínű borona technikával emelt épületek mellett folyamatosan ott lehettek a vázszerkezetes sövény falúak is. A XVI. század végén, XVII. század elején elpusztult Műhibán a régészeti feltárás során sövény falra is bukkantak, az azonban nem állapítható meg, hogy ez a vázszerkezetes, vagy a talpas-vázas fal térkitöltője volt 117 . Miskolcon XVIII. század végén épült lakóházak tanúsítják, hogy a vázszerkezetes falak a XV. századot követően is ott vannak a településen. A lakóházak egyike vázszerkezetes sövény falú, a másik vályogból készült, de falában hat oszlop van. A valószínű a ház sarkain, továbbá a harántfal és a hosszirányú falak csatlakozásánál elhelyezett oszlopok tarthatták a két vízvető gerendát (sárgerenda) 118 . A vályogfalú háznál az is elképzelhető, hogy csak a sarkokat erősítették meg, a maradék két oszlop pedig a véghomlokzatokon a mestergerendát támasztotta alá 119 . Ez, a statikailag lényegében indokolatlan megoldás feltehetően a vázszerkezetes építésmód szívós hagyományára utal. A vázszerkezetes házak a Hejő-mentén a XX. századig fentmaradtak, hasonlóan a Bodrogközben is, tehát a sík, fában szegényebb, ugyanakkor árvízjárta vidékeken. Az utóbbi helyen nemcsak sövény, hanem gyakran nád volt a fal térkitöltője 120 . A Bodrogközben egy jobbágy épületéből történt kibecsléséből pontosan értesülhetünk, hogy egy 1802-ben épült ház falához milyen fajtájú és mennyiségű anyagot használtak fel: „1./ Találtatik ezen Portán egy Ház melynek az ugy nevezett patsisos falai, ugy mint az Háznak fala, Pitvarral és Kamarának fala, melly falak mind egyenlő épségüek és a' mellyekben találtatik jól hozzá vetés képen hat az az No 6 szekér... ide értvén a' Kéményét is... 2.1 Az Háznak falának, pitvarának és Kamrának tapassa, melly hosszúságában összvesen tészen Hét ölet, szélességében pedig 3 ölet... 3./ Találtatik az egész épületben a' falakban husz tzulap..." 121 . Egy 1843-as összeírás szerint a házak közül Kenézlőn 22%, Zalkodon 25% patsit, patits, padits falú 122 . Északabbra az abaúji Hegyközben a XIX. század elején még volt vázszerkezetes sövény ház , a néprajzi gyűjtésekben már nem sikerült nyomukat föllelni. 115. KOMÁROMI József 1955. 18. 116. Ld. GYÖRFFY György 1963. térképét 117. ÉRI István-BÁLINT Alajos 1959. 14., 18., 23. 118. BODGÁL Ferenc 1957. 316-318. - 1788. 119. Ld. erre BALASSA M. Iván 1977. 339-340. 120. Cigánd - GÖNYEY (ÉBNER) Sándor 1931. 7. 121. Sátoraljaújhelyi Állami Levéltár 1826. nov. 22. Úrbéri perek 8. cs. loc. 200. 122. PÁLL István 1983. 106. 123. Pl. Füzér 1809.: „...vagyon 18 öli hoszszasságra 4 öli szélességre Tölgyfa oszlopokra, patits Tapasszal fa kéménnyel a Cseléd Ház..." - BALASSA Iván 1958. 321.
