Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
gott szarufának nevezett gerenda... "ról, „Egy kifaragott gerenda..."-ról, valamint „...lécznek nevezett desz73 ká..."-ról szólnak csak. Igaz, az árjegyzék elsőként idézett tétele megengedi, hogy a boronafákat esetleg itt keressük, de az, hogy a faragatlan, szarufát szolgáltató anyagot külön kimutatják, arra vall, hogy a szarufával legalább egyező hosszúságú, esetleg még nagyobb átmérőjű boronafák is külön szerepeltek volna. Hasonló hiányt tapasztalhatunk az 1753. február 16-án Tállyán kiadott regéci uradalmi erdő rendtartásban is: „7. Sövényben való karót a lakosok a dűlt fábul ingyen vághatnak, fentálló fábúl penig 1 pénzt, idegenek 1 grajczárt kelletik fizetni, úgy hasított, mint gömbölő karóért, 1 pénzt egyért, idegenek egy grajczárt fizessenek; 8. Talpfának ölitől den. 15.; 9. Mester gerendának ölitűl den. 15.; 10. Folyó gerendának ölitűl den. 8.; 11. Koszorú gerendának ölitűl den. 6.; 12. Szarufának párjátúl den. 12.; 13. Liczért den. 1.; 14. Egy szekér vesszűtűl kivévén mogyorós vesszőt den. 12.; ...21. Egy ágastul den. 24. 74 . Tehát itt sincs nyoma annak, hogy a boronafalú házhoz szükséges fához - legalábbis hivatalosan - a Zempléni-hegység kiterjedt erdeiből a környékbeliek hozzájuthattak volna. Lényegében már ekkor azzal a szemlélettel találkozunk területünkön, melyet Mária Terézia 1772-es uralkodói leirata fogalmazott meg, éppen a Liptó megyei Liszkafalva (Liszkófalu - Lisková) lakosainak panaszával kapcsolatosan, de országos érvénnyel: „A liszkafalvi lakosok panaszának 5. pontját illetően azt határoztuk, hogy az alattvalók az épületek falait, ahol lehet, szilárd anyagból vagy legalábbis nyers anyagokból (ex crudis materialibus) állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, ajtók, ablakok és más hasonlók készítéséhez - amennyiben ezek szükségesek - szolgáltasson ki. Ez a szabályzat ne csak ebben az uradalomban és ebben a megyében lépjen életbe, hanem az ország más részein is, aholcsak a fából való építkezés szokása el van terjedve" 75 . Az országos utasítást követően a megyék is kiadják a maguk tiltó rendelkezéseit 76 . Valószínű, hogy ezeknek a tiltásoknak is köszönhető, hogy Nógrádban a XVIII. században már csak a megye északi részén voltak meg az uglyára épített házak. Heves megyében a levéltári adatokból nem mutathatók ki a borona falu házak, de az emlékezet tud róluk a Mátrától északra lévő falvakban 77 . A hivatalos rendelkezés és a gyakorlat között természetesen eltérés volt, nemcsak a Felföld északi, fában gazdag vidékein építették a jobbágyok, minden tiltás ellenére továbbra is fából, részben borona-technikáKeresztfejes borona falú lakóház, Markaz (Heves m.) 73. VERES László 1982. 170-171. 74. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle V. (1898.) 463. 75. ZENTAI Tünde 1989. 9. 76. Ld. pl. Heves m. - BAKÓ Ferenc 1967. 166-167., Nógrád m. - ZÓLYOMI József 1974. 13., 65. stb. 77. Pl. Párád, Mátraderecske, Ivád, Recsk, Tarnaszentmária - BAKÓ Ferenc 1967. 184.
