Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

Borona falú lakóházak, Ságújfalu (Nógrád m.) azonosan rögzítik a jobbágyok fához jutásának lehetőségeit, Tolnában éppen úgy

69 mint a Hernád-völgy peremén az összefüggő erdőket is magába foglaló határú Boldogkőváralján. Ez utóbbi, 1773-ban keletkezett irat szerint : „V.§. Nem külömben Épületre-való Fa is Határában-lévő erdőből az Jobbágyoknak ingyen adassék oly móddal, hogy az Fákat az Uraság ki-jedgyezze, és ki-mutassa". De : „XIII.§. Mivel az jobbágyoknak mint Tűzre, mind pedig épületre ingyen való Faizás meg vagyon engedve, arra-való nézve minden ezen Faizással élő egész Helyes és vonyó Marhával bíró Jobbágy tartozik az Uraság Tisztye által kimutatandó Erdőből és két gyalog paraszt által előre fel-vágandó egy öli fát az Uraságnak Házához, Majorjához, vagy egyéb a Dominiumnak Kerületében lévő és ki-rendelhető Helyre vinni. Ezen kötelesség pedig értetődni fog Proportió-szerint az fél fertályos és Nyolcad-Helyes Jobbágyokra"

70

. A különböző uradalmak a gyakorlatban még ennél is szűkebb felhasználást engedélyeztek. Az Egri Püspökség 1765-ben úgy rendelkezik, hogy „...senki pedig házat komrát és pitvart fábul, fonásbul ne csinállyon, mert kivágatom" . A makiáriakra vonatkozó tiltás a környező településeken is érvényesülhetett, hiszen azokban az épületfa-igénylésekben, melyeket BAKÓ Ferenc dolgozott fel, sem itt, de Demjénben, Kerecsenden és Füzesabonyban sincs a tabellákon helye a boronafának, illetve a neki megfelelő szerkezeti elemnek

72

. Ugyanezt tapasztalhatjuk a Diósgyőri Korona Uradalom 1755-ös rendelkezésében, ahol „Mesteremberek szerszámaihoz való és épületekhez szállítandó, nem gyümölcstermő fák..."-ról, „Egy darab nem fara69. ZENTAI Tünde 1989. 8-9. 70. ERDEI Sándor 1982. 102-103. 71. BAKÓ Ferenc 1969. 267. 72. BAKÓ Ferenc 1969. 282. kk.