Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
Parasztház A népi építészet kutatói által terminus jelleggel használt megnevezés további magyarázata első pillanatra tautológiának tűnik, mégis itt van lehetőségem arra, hogy pontosan körvonalazzam, a társadalom mely - egyébként történetileg változó - részének építészetét vizsgálom és mit értek a ház, lakóház, lakóépület alatt. Munkám széles időhatárok között mozog, a Honfoglalástól a XX. századig terjedő korszakot öleli fel. A kezdeteknél lényegében még nem beszélhetünk arról a „nép"-ről, melyet a néprajz a jobbágysággal és parasztsággal, tágabban a „paraszti életforma részesei"-vei azonosít 3 . A bomló törzsi-nemzetségi társadalom, a kibontakozó feudalizmus viszonyai között ennek a határozott karakterisztikumú osztálynak előzményeit alkotó rétegek, csoportok valószínű még nem alkottak olyan kulturálisan és életformájukban jól körülhatárolható egységet, mint a feudalizmuskori jobbágyság. Az erre a korra vonatkozó források is meglehetősen egységesek, mondhatnám egyoldalúak, ismereteinket szinte kizárólag a régészeti feltárások során előkerült lakóház-maradványoknak köszönhetjük. Ezek - ellentétben a mellékletekkel ellátott sírokkal - a legritkább esetben szólnak a lakóépítmény készítőjének, használójának társadalmi hovatartozásáról, s csak jellegük, esetenként a nagyon szegényes leletanyag alapján feltételezhetjük, hogy a nagy általánosságban közrendűeknek nevezett réteg életformáját képviselik. Egyes épületeknél határozottan az az érzésem, hogy azokat nem a későbbi jobbágyok elődjének tekinthető társadalmi csoport valamelyik tagjának, hanem a csoport vezetőjének, birtokosának épültek, mint például az Orosháza-Kardoskúton előkerült kéthelyiséges, téglaalapozású ház 4 Mindezt többnyire nagyon nehéz konkrétumokkal alátámasztani, s így a népi építészet kezdeteit kutatva a Honfoglalás utáni évszázadokban a korabeli terminológiával egybevágóan a falusiak, a vWanusck fogalmával jellemezhetem a vizsgált lakóépületek társadalmi hátterét. A XIII. század közismerten fordulópont a magyar társadalom történetében, lényegében ettől az időtől kezdve beszélhetünk jobbágyokról. Ebbe a fogalomba természetesen beletartoznak mindazok, akik a feudális társadalom rendi osztályát alkották, azaz a feudális, földesúri hatalom alatt élő mezővárosok (oppidumok) 6 lakói is. Mivel a lakóház fejlődését vizsgálom, mindenképpen figyelembe kell vennem azt, hogy „A kisnemesség egész tömege - tehát a nemesség nagyobb része - a paraszti életforma részese volt... A kisnemes látóhatára a falu, kúriája valójában a paraszt szegényes vályog- vagy faháza, házatája parasztudvar, birtoka néhány hold föld volt, s ezt maga szántotta..." 7 . így esetenként a kisnemesek lakóépületeire vonatkozó anyagot is figyelembe vettem, bár úgy tűnik, hogy ezeknél az épületeknél bizonyos tudati elemek, s következményük, a társadalmi reprezentálási igény korábban fellép, mint a jobbágyságnál, majd a parasztságnál, és ez befolyásolja a lakóház alakulását. A paraszt fogalomkörébe beletartozó, de a jobbágy kategórián részben kívül eső cselédek lakóépítményeit viszont nem érzem a témámhoz tartozónak. Ennek az összetett eredetű rétegnek egyes elemeit nem is 3. Itt most nem lehet feladatom a nép fogalom részletes taglalása, de ld. pl. SZABÓ István 1976. 31. kk., HOFFMANN Tamás 1975. 14. kk. 4. MÉRI István 1964. 27. 5. SZABÓ István 1976. 34. 6. SZABÓ István 1976. 33. 7. SZABÓ István 1976. 242.
