Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
tekintették jobbágynak . A jogi megfontoláson túl egyéb, a lakóépítmények szempontjából döntőbb érvek is eljárásom mellett szólnak. A majorsági, majd uradalmi cseléd nemcsak a földet nem birtokolta, mint a jobbágy, de a szerszámok sem voltak a tulajdonában, sőt, voltaképpen termelési tapasztalataira sem volt szükség, hiszen a jobbággyal ellentétben nem viszonylag önállóan, saját kockázatára termelt. A szerszámokhoz hasonlóan a lakás is a munkáltató, a földesúr tulajdonában volt, azt csak a munkavégzés idejére biztosította. A majorsági, uradalmi cselédházakat a földesúr építtette, s így, ha esetleg figyelembe is vett bizonyos helyi sajátosságokat - amire éppen területünkön is van példa, hiszen BAKÓ Ferenc az egyik általa közölt cselédlakást a palóc háztípushoz közelállónak ítéli meg 9 -, de ezt minden bizonnyal a saját termelési érdekei szemelőtt tartásával tette. Ezért a cselédházakkal csak akkor foglalkozom, ha azok bizonyíthatóan olyanok voltak, mint a környezetük jobbágy, vagy parasztházai 10 Mivel ez a lakóház fejlődésével kapcsolatosan felmerült, szólnom kell a jobbágyság, majd a parasztság rétegeződéséről is. Az a heterogén eredetű rendi osztály , mely a XIII. századtól kezd kialakulni - a jobbágyság -, amelybe beletartoztak nemcsak azok, akik a falun élve földműveléssel foglalkoztak, hanem a földesúri fennhatóság alatt élő mezővárosi lakosság, természetesen rétegekre bomlott. Egyben azonban egységesek voltak, hogy a föld nem volt tulajdonukban. Az a társadalmi állapot, mely a jobbágyság kifejezésében öltött testet 12 természetesen éppen a földdel való ellátottság mértéke szempontjából nem volt egységes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kulturális-életformabeli egységükben kételkedjünk. Nyilvánvaló, hogy az egésztelkes jobbágy több szerszámot bírt, mint a fél- vagy negyedtelkes, de az is, hogy ez a szerszámmal való ellátottság mértékét, esetleg anyagi minőségét jelenti, és nem azt, hogy alapvetően, típusában más szerszámokat használtak volna ezek a rétegek. Hasonlóképpen evidencia, hogy a különböző mértékben földdel ellátott jobbágyok vagy zsellérek lakása - az a lakás/ház, mely egyszerre szolgálja lakója, a jobbágy munkaerejének újratermelését, ugyanakkor részben a termelés színhelye is, sőt a termelés során létrehozott és birtokukban maradt javak közvetlen, vagy közvetett tárolására is szolgált - a jobbágyság különböző rétegeinél más és más mértékben volt ellátva bonyolult funkciójának megfelelő helyiségekkel, az építmények anyagi minőségükben is különbözhettek, de egyben nem: ugyanannak az életformának - a jobbágyságnak - keretéül szolgáltak. Egy kulturális-életformabeli egység egy-egy elemét, tényezőjét az ide tartozó egyén, vagy akár egész réteg önmagában, vagy önmagukban esetleg nem birtokolják, de ez nem jelenti azt, hogy az adott elem, tényező nem alkotja kultúrájuk szerves részét. A kutatás tárgyát, a házat, lakóházat - éppen az általam is vizsgált területről szólva - BAKÓ Ferenc egyenlőnek tekinti a lakással. De az ezzel összekapcsolódó gazdasági rendeltetésű helyiségeket is figyelembe veszi, mert ezek szerkezetileg, de funkcionálisan is sokszor szétválaszthatatlanok 13 . Munkámban én is ilyen értelemben foglalkozom a lakóházakkal. Ahol a kérdés megköveteli, nemcsak a ház, hanem a lakótelek összes építményei alakulását is figyelembe veszem. Nyilvánvaló, ha az istálló a lakóépülettel egy fedél alatt van, vagy ha önálló épület, esetleg a pajta egyik oldala szolgál istállónak, az mind más és más fejlődési tendenciát jelent, és nem hanyagolható el a lakóház fejlődése szempontjából sem. A kamra kérdéskörénél még fokozottabban érvényes mindez. így kutatásom tárgyát úgy határozom meg, hogy elsősorban annak az épületnek a fejlődését vizsgálom, amely a lakásul, vagy annak is szolgál, de mindig tekintetbe veszem, ez a lakóépület meghatározott telek- és településrendben helyezkedik el, e keretek között él és alakul. 8. SZABÓ István 1976. 39. kk. 9. BAKÓ Ferenc 1975. 178-179., ld. még KARDOS László 1955. 277. kk. 10. A kérdést részletesen kifejtettem BALASSA M. Iván 1987. 123. kk. 11. SZABÓ István 1976. 33. 12. SZABÓ István 1976. 41. 13. BAKÓ Ferenc 1975. 175-176.
