Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

II. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON - Közlekedési eszközök

a technikai teljesítményekre, melyeket létrehoztak. Az iparosodás egyik f<5 szimbóluma a vasút volt, amely közelebb hozta egymáshoz a településeket, általa szinte kitágult a világ. Ebben az időszakban fedezték fel a városiak a természetet és az utazás örömét. Érthető tehát, hogy a képeslapok kiadói jó üzletet láttak a vasúti témájú lapokokban. Az üyen lapoknak Németországban volt a legnagyobb divatja. Ezek bemutatják a jellegzetes mozdonyokat, a vasútállomásokat az előttük levő tér forgalmával, az alagutakat és a viaduktokat az áthaladó vonattal. Egy ilyen tipikus lap 1897-ből a 107 méter magas Vilmos császár hidat ábrázolja a Wupper folyó fölött, amint éppen átmegy rajta a vonat. Képeslapon ábrázolnak olyan híres vonatokat, mint pl. VII. Edward király szalonkocsiját az 1900-as évek elejéről. Európai hírű vasúti lapkiadó cég volt Raphael Tuck & Sons Berlinben, amely az 1900-as évek elején egész sorozatot jelentetett meg a híres angol, német és francia vonatokról. A lapok hátoldalán vagy a kép alatt rövid információt is közöltek a vonat közlekedési rendjéről, menetidejéről. Az egyes sorozatoknak külön címük is volt: pl. „Híres expresszek", „Vasút éjjel". A Tuck kiadó „Híres expresszek" sorozatát Magyarországon is forgalmazták, sőt utólag magyar felirattal látták el. Ennek tipikus példája a Nagy Északi Vasút egyik szerelvényét ábrázoló képeslap 1906-ból, amelyre a mozdony mellé a „Kellemes utat" és a „Miskolczi gyorsvonat" feliratot nyomtatták. Az ilyen típusú lapokat bizonyára vasútállomásokon árulták, és az utazás gyorsaságát reklámozták. Vasúti lapokat magyar kiadók is készítettek már a századforduló éveiben. Ezek főleg a vasútállomásokat ábrázolják a forgalmi épületekkel, a bent álló mozdonyokkal és szerelvényekkel: pl. Szerencs, 1904; Kőrösmező, 1906; Szolnok, 1914. (31. kép). Svájcban és Németországban idegenforgalmi céllal készültek azok a lapok, amelyek a hegyvidéken haladó vonatot ábrázolják. Sokszor a képen a vonat ablakán keresztül megjelenő táj látható. A vonatokat és a vasútállomásokat megörökítő képes levelezőlapokon sok olyan kis település vasútállomása is tanulmányozható, amelyek eltérnek a vasútnál szokásos típustervektől. Külföldön egyre nagyobb számban jelennek meg olyan ipar- és vasúttörténeti témájú könyvek, amelyek illusztrációs anyaguknál kizárólag a képeslapokra támaszkodnak. Sok esetben egy-egy helyiérdekű vasutat csak a képeslap őrzött meg. Példaként említhetjük a dr. Kubinszky Mihály gyűjteményében található ipari villamosmozdonyt, melyet a Ganz gyár szállított a gróf Majláth-féle kőbányához és kőtörőüzemhez. A lapokon jól nyomonkövetkezők az állomásépületek, a mozdonytípusok és a vasúti szerelvények változásai. 1899-1915 között több képeslap jelent meg a Tiszavidéki Vasút Társulat 1858-ban épített püslökladányi favázas vonatfogadó csarnokáról. A hasonló jellegű építmények közül ez maradt meg legtovább használatban. Csak 1918-ban bontották le, miután a fazsindely tetőzet többször tüzet fogott. Jellegzetes, hogy a csarnok homlokzatát a gerendaváz között faragások díszítik, köztük a vasút emblémája, a szárnyas kerék. Természetes, hogy a nagyvárosok forgalmas főpályaudvarai gyakran megjelennek a képes levelezőlapokon. így a budapesti lapok kedvenc témája az 1870-es és az 1880-as években épült Nyugati és Keleti pályaudvar, melyek a korszak és a főváros híres és jellegzetes épületei voltak. Az állomásépület homlokzati képe mellett látható a csarnok előtti városi forgalom a korabeli járművekkel, teherszállító szekerekkel. A kisebb vidéki vasútállomások előtt gyakoriak a konflisok, a lovas bérkocsik.