Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Az első képeslapok

lapokra, ezért egy festőtől megrendelt egy hazafias témájú rajzot. Ezt egy rennesi nyomdával a lapok címzési oldalára nyomtatta. A rajz két fegyvergúlát, ágyút és egyéb hazafias allegóriákat ábrázolt (5. kép). A lap eredetét feliratos szalag hirdette. A képeslapnak olyan sikere volt, hogy 1871 elején Besnardeau kiadott még egy - a hadseregnek és a flottának szentelt - képes levelezőlapot. Mindkét képeslap három kiadást ért meg. Ezeken kívül Besnardeau még nyolc képeslapot bocsátott ki, amelyek témájukban szintén kapcsolódtak a franica-német háborúhoz. Besnardeaut azonban hamar elfelejtették, és csak a Le Petit Journal 1906. szeptember 6-i számában közölt cikk hívta fel rá a figyelmet. Ezután kezdték a képeslapgyűjtők dicsőíteni. Hivatalos fogadásokat rendeztek a tiszteletére, ajándokokkal halmozták el. Az újságok közölték a fényképét és karikatúráit, versekben énekelték meg dicsőségét. Az angol posta 1870. október l-jén jelentette meg az első levelezőlapokat rányomtatott bélyeggel. Ezt használta ki a Royal Politechnic Institut arra, hogy a lap szövegoldalára reklámképeket rajzoltasson. Mirko Verner jugoszláv gyűjtő és kutató szerint az első hitelesen datált postai képes levelezőlapot Petar Manojlovics szerb földmérő tiszt tervezte 1870 végén. A lapot a Bécsben székelő szerb nyelvű haladó szellemű és szlvofil irányzatú Zmaj (Sárkány) című irodalmi folyóirat vezetői rendelték. A tervezet elfogadása után a képeslap kivitelezésével 1870 októberében a bécsi Waldheim nyomdát bízták meg. A lapot sárga alapon fekete színű, nyomott rézkarccal, 155x104 mm-es nagyságban készítették el. A képeslap címzési oldalán egy - az újságot szimboüzáló - repülő sárkány van. Szájából három villámot lövell, orrából és füleiből lángcsóvákat ereszt, karmaiban viszont egy szépen kidolgozott, a címzésre szánt szalagot tart. A sárkánytól jobbra üres, keretezett helyet hagytak a postabélyeg felragasztására. A lap alsó részén allagórikus képet látni: jobboldalt egy stilizált pravoszláv templomot, alagutat vasúttal, középen tengeri részletet gőzhajókkal és vitorlásokkal, balra egy keleti városrészletet minaretekkel (valószínűleg Konstantinápoly), elöl a parton egy hosszúszakállú törököt ülő helyzetben, keresztberakott lábakkal, csibukkal. A kép rajzolója a gőzhajó közepén az akkori Szerb Hercegség címerét is elhelyezte. Az illusztráció valószínűleg jelképezni akarta a Zmaj irodalmi lap által felkarolt országokat. A nyomda még 1870 végén átadta a képeslapokat a Zmaj szerkesztőségének. Mirko Verner szerint a lapot még ez évben használták is, de az első postai forgalomban ismert darabot csak 1871. május 19-én datálták. A lapot a Zmaj szerkesztősége írta Demeter Manojlovics ügyvédnek Zomborra (6. kép). Olyan lapokat, amelyeknek az egész hátoldalán tájkép volt, 1872-ben készített a nörnbergi Franz Rorich rézmetsző. Először táj- és zsánerképekkel kezdte, majd építészeti emlékekről készített rajzokat. Első lapja egy rézkarc volt Zürichről, majd a város 3-3 látképi részletét adta ki egy-egy levelezőlapon. Mivel Svájcban sok turista megfordult, ezek a képeslapok hamar elterjedtek és utánzásra ösztönöztek. A posta eleinte sok akadályt gördített a képes levelezőlap útjába: előírta méreteit, feliratát, sőt a súlyát is. A közvélemény állandó nyomására azonban az 1878. június l-jén megtartott párizsi nemzetközi postakonferencián hivatalos postai küldeménynek fogadták el. Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában 1885-ben engedélyezték, hogy magánosok is készíthessenek képes levelezőlapokat. A XIX. század utolsó évtizedeiben Németországban gyártották a legtöbb képeslapot. 1899-ben hetenként 10 millió darabot állítottak elő, ami évente kb. fél milliárd képes levelezőlapot jelent. Egyes országokban a képeslap általános exporttermék lett, pl. Svájcban. Néhány kiadó speciálisan külföldi fogyasztóknak dolgozott. A híres svéd Granberg cég 1917-ig számos