Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Az első képeslapok

magyar felirattal - „Levelezési-lap" - ellátott lapok kerültek forgalomba (3. kép). A címoldalon az első címvonal előtt szerepelt még a „Czim...", a hátoldalon fent: „írott közlésnek szánt hely", lent: „A postaintézet a közlés tartalmáért nem felelős" felirat. A vízjel nélküli, sárgára színezett kartonból készült levelezőlapok normatív mérete 122x85 mm volt. A nyomdai előállítás során azonban 122-124x84-87 mm közötti méretre sikerültek. A levelezőlap szabványát az 1878-as párizsi Egyetemes Postakongresszus 140x90 mm-ben állapította meg, majd 1925-ben tértek át a tagországok a 148x105 mmes formára. Az 1869-ben kiadott levelezőlapok 1871. május 31-ig voltak érvényben. A levelezőlap mint postai újítás világszerte nagy feltűnést keltett. Az első napon csak a pesti központi postahivatalnál 10 ezer levelezőlap fogyott el. 1871-ben 2,5 millió, 1873-ban pedig 6,5 millió levelezőlapot kézbesített a magyar posta. A siker láttán a külföldi postaigazgatóságok is megmozdultak. Először a német, majd sorban a luxemburgi, svájci, angol, belga, holland, dán, finn, orosz, francia, észak-amerikai, spanyol, román és szerb posta is bevezette a levelezőlapot. Az 1874-es berni nemzetközi postai konferencián 22 európai ország és az Amerikai Egyesült Államok képviselői létrehozták az Egyetemes Postauniót és megegyeztek, hogy a levelezőlapok a zárt levél díjának a feléért nemzetközi levelezésre is felhasználhatók. Az első képeslapok A levelezőlap megjelenése és nagy sikere után hamarosan felvetődött a gondolat, hogy azokon valamilyen képet ábrázoljanak. Művészi hajlamú feladók már az első levelezőlapok piacra kerülése után saját rajzaikkal díszítették a lapok szövegoldalát. Számtalan ilyen egyedileg illusztrált lap készülhetett, melyek alkotóját nem ismerjük. Az egyik név szerint ismert illusztrátor Ludolf Parisius göttingeni teológus hallgató volt. Parisius rendszeresen levelezett rokonaival. Rajztehetségét hasznosítva már mint iskolás gyermek képekkel díszített leveleket írt. Amikor egyetemistaként ráunt a levélírásra, üdvözlő képket rajzolt a levelezőlapok hátoldalára: kislányokat virággal és fiúkat papírcsákóval, később tájképeket és ezeket jókívánatos lapként alkalmazta. A rokoni kör elég nagy volt, így sokszorosította a lapokat, hogy ne kelljen mindig újra rajzolni. Azután áruba bocsátotta az ötletét, amikor pénzre volt szüksége. Egy képről tízféle változatot készített és elvitte a híres Lange kiadóhoz. Ott bizalmatlanul fogadták, de azért kiállították a lapokat a boltban és gyorsan el is adták. 1871-ben már a kiadó megrendelésére készített szerencskívánatos lapokat, így egyes kutatók szerint tulajdonképpen L. Parisius alkotta meg kis képeivel a zsáner levelezőlap műfaját. Parisius lapjai közül azonban jelenleg egy sem ismeretes, így nem igazolható, hogy azokat boríték nélkül, levelezőlapként továbbították. A levelezőlap és a képeslap közötti átmenetnek tekinthetők azok a levelezőlapok, amelyek az ország címerét vagy egyéb hazafias illusztrációt tartalmaztak a címzés oldalon. Ilyenek voltak az első osztrák és magyar levelezőlapok. Az orosz posta 1872-ben jelentette meg az első díszesen keretezett címeres levelezőlapot. A közép- és délamerikai államok levelezőlapjain az 1880-as, 90-es években a címzési oldalt az általános keretezésen túl, gyakran különböző allegorikus képek díszítették váltakozva tájképekkel, a jelentős építészeti emlékekről, történelmi eseményekről és személyiségekről készült illusztrációkkal.