Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Előtörténet

Több kutató az első képeslapok között tartja számon a svájci Fenner Matter 1855-ben Bázelben kiadott fametszetes lapját és Miesler litográfus 1860-ban készített Berlin-látképeit. Ezek a lapok azonban csak bizonyos alkalmakhoz kapcsolódtak, szűkebb körben voltak ismertek, illetve egy részüket zárt borítékban küldték. A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. A levelezőlap megjelenése szorosan kapcsolódik a postának a levelezés egyszerűsítésére vonatkozó intézkedéseihez. 1840-ben Angliában vezették be a levelek bélyeggel történő bérmentesítését, és ugyancsak itt jelentek meg a rányomott értékjelzésű borítékok. Az osztrák postaigazgatás 1861-ben bocsátotta forgalomba a császárság egész területén az első rányomott bélyeggel ellátott levélborítékot. A kiegyezéskor önállóvá lett magyar posta 1867. június l-jén vezette be a saját kiadású rányomott bélyeges levélborítékjait. A levelezőlap ötletét a világon először Heinrich Stephan, a német birodalmi posta főpostamestere 1865. november 30-án vetette fel az Észak-Német Posta Unió V. karlsruhei konferenciáján. Javasolta, hogy a rövidebb közlemények számára a levélboríték nagyságú nyüt levelet vezessék be, amelyet „postai-lap"-nak (Postblatt) nevezett. Stephan még nem tett javaslatot arra, hogy a postai lap díjszabása alacsonyabb legyen, mint a borítékos levélé. A konferencia azonban elvetette a javaslatot. A lipcsei Pardubitz cég egy univerzális levelezési kártya kibocsátását javasolta. A lap egyik oldalán a címzés lenne, a másik oldalon pedig harminc különböző kifejezés szerepelne: különféle üdvözletek, részvétnyilvánítás, rövid közlemények stb. A kártya feladójának csak ki kellene választania a megfelelő frázist, a többit pedig áthúzná. Az ilyen lap nyomtatott terméknek minősült volna, így a postának alacsonyabb tarifáért kellett volna kézbesítenie. A világ első postai levelezőlapját azonban az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki 1869. október l-jén. Az ötletet dr. Emmanuel Herrmann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Presse című lap 1869. január 26-i számában ismertette. Számításai szerint a leveleknek mintegy egyharmada csak rövid közlést tartalmaz: pl. értesítést küldemények elküldéséről vagy érkezéséről, névnapi, születésnapi, újévi vagy más alkalomra szóló jókívánságokat, amelyekben semmiféle titok nincs. Az ilyen közléseket szerinte felesleges az akkor még drága levélpapírra vetni és borítékba zárni. Ezek olcsó, nyílt lapon is közölhetők lennének, amelyeket a postahivatalok árulnának. Az ilyen „postai lap" (Post-karten) díja egységesen 2 krajcár lehetne, szemben a helyi és a távolsági levél akkor 5 krajcáros díjszabásával. Formájában tulajdonképpen a levélboríték első oldalához hasonlíthatna: címoldalon a címzés, a felségjel és a rányomott bélyeg, a hátoldalon pedig üres mező az írandó közlemény számára. Herrmann a közlendő szöveg terjedelmét 20 szóban javasolta maximálni, beleértve a címzést és az aláírást is. Az osztrák postaigazgatás magasabb díjat akart a bérmentesítésnél, de a magyar posta vezérigazgatója, Gervay Mihály támogatta E. Herrmann tervét. Az osztrák és a magyar posta egyidőben hozta forgalomba a ráírható szöveg tartalmának és terjedelmének korlátozása nélkül a „Levelezési-lap"-okat (Correspondenz-Karte). A lapok címzési oldalának jobb felső sarkába nyomtatták a sárga színű bélyeget. Ez profilból ábrázolta Ferenc Józsefet, és 1867-től az osztrák és a magyar posta már forgalmazta. Az Ausztria számára gyártott levelezőlapok címzési oldalán az osztrák címer és fölötte félkörívben német nyelvű felirat - „Correspondenz-Karte" - szerepelt (2. kép). Ugyanakkor a Magyarországon forgalomba hozott levelezőlapokon a magyar címer mellett szintén német volt a felirat. 1869 novemberétől azonban Magyarország részére már