Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG
is. Feltehető az is, hogy a selypíteni (selyp) szavunkkal nevezték, jelölték meg azt a népcsoportot is, esetleg valamely tájon lakókat, akik s-ezö nyelvjárásban beszéltek. 81 Ennek alapján a selypíteni igének már e korai századokban lehetett egy szelypíteni változata is. Töprengésünk közben érdemes odafigyelni, hogy az Arló községiek (Borsod m.) selyp nyelvűnek mondják az idegen ajkúakat. b) Ezek után felvetődik a szelp (szelep), sejp szavunk eredetének kérdése is. Ha elfogadjuk, hogy a selypít igénk és a varsát jelölő szavaink közös tőből származhatnak, akkor a hangutánzással képzett szavaink sorából törölnünk kell a selypíteni igénket. A sejp ~ szelep ~ selypíteni szavunk származása tekintetében a halászeszközre, s ezzel összefüggésben az ősfoglalkozások körére vagyunk utalva. Itt arra a szakmai vitára is hivatkoznom kell, amely éppen a bocskor- (csuklya-) varsák származása körül bontakozott ki. Jankó János szerint „tárgyi néprajzi alapon ... mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy a bocskorvarsa egész szerkezete ugor eredetű". 82 Gunda Béla ezzel szemben azon véleményen van, hogy „a szelep a Kárpátok területének kétségkívül ősi és jellegzetes varsaformája, amely archaikus, kárpáti halfogóeszköznek számít". 83 E látszólagos ellentmondásból a sejp szelep szavunk feltételezett ősibb jelentésének (rekesz) figyelembevételével juthatunk ki. Éspedig van a finn nyelvben egy salpa = retesz (fából, keresztben az ajtó fölött) jelentésű szó. De az aunusi nyelvjárásban a szónak ilyen alakváltozatai is vannak még: a karjalai aunusiban salbavuo, salpaus = a folyóba vagy a (tenger) szorosba készített halgát, két mocsár közötti szűk rész; a lüd-ben sacbado = gát, a karjalai aunusiban salbavuksis = elzáródva, bezárva (pl. árok). 84 Jelentéséből feltehető, hogy a szelp (sejp) és a salpa közös szóból erednek. A halgát jelentésű finn salpa szó és a rekesz (varsa) jelentésű szelp (sejp) szavunk között létezhet származás szerinti rokonság. c) Természetesen további kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy tisztázhatnánk szelp (sejp) szavunk történetét abban a periódusban is, amikor az elemzett jelentésváltozás megtörtént. Amikor ugyanis a hal fogó rekesz (gát) jelentésű szelp (sejp) szóval a rekesz kapujába helyezett csuklyavarsa típusú eszközt kezdték jelölni, új igény jelent meg a rekesz megnevezésére. Noha vannak alkalmas szavaink, mint pl. a duga, a rekesz, a rekeszt, mégis legállandóbbnak a szegye (cége) mutatkozott. A szegye szó átvételének ideje, körülményei tisztázása közelebb vihet bennünket a csuklyavarsa eredetének kérdéséhez is. Annyit hangsúlyoznunk kell, hogy a szelep sejp (varsa) gyorsabb folyású, sekélyebb patakok, folyóvizek halászeszköze lévén, őshazája elsősorban hegyes-dombos táj, talán a Kárpátok. d) Szilágyi Miklós lektori véleményében lehetőségként a zsilip és a sejp ~ szelep szavaink rokonságát veti fel, az előbbiből származtatva az utóbbi alakokat. A zsilip származása MNyTESz adata alapján: „Szláv, közelebbről feltehetően déli szláv eredetű, vö.: e. sz. 1 zlebb 'csatorna' szóval." 85 Itt fel kell tennünk egy zs > s ~ sz mássalhangzóváltozást a szó elején. A szláv jövevényszavaink közül azok, amelyek sz-szei kezdődnek (a szelep mintájára) egyik sem származik zs-hez hasonló hanggal kezdődő szláv szóból. 86 A Magyar Táj szó tár zs-ve\ kezdő szavakat sorol fel, de olyan változást nem jelöl sehol, 81 Benkő Lóránt 1958. 50. 82 Jankó János 1900. 183. 83 Gunda Béla 1966. 128. 84 SKES (Finn Etimológiai Szótár) Helsinki, 1969. IV. salpa címszó. Itt is megköszönöm dr. Nyirkos Istvánnak baráti segítségét, amellyel a finn etimológiában kalauzolt. 85 Benkő Lóránt 1976. III. 1218. 86 Knieisa István 1974. fi. 948-956.
