Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

7. A kenyér és a kenyértészta a népszokásban 7.1. A kenyér égett haját odaadták a lánygyerekeknek, hogy egyék meg, pirosak lesznek tőle. Úgy rágtuk, pedig olyan kesére volt, s néztük magunkat a tükörbe, hogy pirosak vagyunk-e már. 7.2. Újév napján szegett kenyérből a pillés felét eltettük, fel a gerendába. Addig ott állott, amíg az első csirke kikelt. Beáztatva étettük vele a csirkéket. Nem tudom miért. 7.3. „Amikor kenyeret sütöttek, nem szerencsés ha búzát vetnek, mert kiég a búza a földből." - mondották az öregek. 7.4. A menyasszonyt, az esküvőről jövet a vőlegényes háznál leendő anyósa fogadta. A küszöb előtt az általa sütött két (cipó nagyságú) kenyeret, két gyertyát és két üveg bort adott át neki. Ennek az ajándékozásnak jelképes értelme volt: olyan legyen az élete, mint a kenyér, olyan fényes legyen az élete, mint a láng, s mindig kedélyes legyen. A kenyeret széjjeldarabolva asztalra rakták, a borból is mindenki részesült. 7.5. Zdravnye-kenyér karácsony böjtjén sült. Két kenyérre való lisztből dagasztottak kenyértésztát, az egyik elkészült zdravnye-kenyérnek. Karácsony estéjén, mikor mindnyájan asztalnál ültek, akkor a nőszemély kiment a konyhába, behozta onnan ezt a kenyeret. Köszönt: „Jó estét kívánok!" Kérdezték tőle: „Mit hoztál?" „Békét, erőt, egészséget." - volt a válasza. 7.5.1. Ezt a kenyeret fogyasztottuk az ünnepek alatt. 7.6. Az előbbi kenyértészta másik feléből a szürökalácsot sütöttek. Ez kb. 40 cm átmérőjű, nyújtott lángosféle volt (ez volt a szürö-szérü), erre öt kis cipócskát helyeztünk, átlósan. Közepébe holdvilágféle, arra rá három csillag. Mikor sülten kivettük a kemencéből, mézzel kentük meg. Karácsony estéjén fogyasztottuk el, mindenki kapott belőle. 7.7. Ugyancsak ken y ér tésztából sütöttük karácsony estéjére a gubái. Pálcaszerűen elnyújtottuk, apróra vágtuk, mint a dió. Megsütöttük és mézzel, mákkal fogyasztottuk. 7.8. Az ünnepi vacsora végeztével savanyú káposztát ettünk. Karácsony böjtjére a káposztának új fazekat kellett venni. „Akármilyen kicsit, de új legyen. Abban főztük a káposztát." 7.8.1. Karácsony reggelén egy kis darab kenyeret, szűrőkalácsot, három-négy gubát, egy kanál babot, egy kanál káposztát összekevertünk és az állatoknak is adtunk ebből. Ló, sertés, baromfi, minden állat kapott belőle. 7.9. Szilveszterkor minden családtagnak vaszilicát sütöttem. Ez olyan lángosféle, kicsi, vékonyra nyújtottam, bazsalikával (illatos mezei fű) megszurkáltam (csak az illatosítás miatt) és bcle„írtam", beleszurkáltam minden családtag nevének a kezdőbetűjét. Ebből senkinek nem adtunk, mindenki maga fogyasztotta el a sajátját. 7.9.1. Bazsalika mindig volt a háznál. Ezt adtuk a papnak is, amikor a lakóházunkat szentelni jött. 7.10. Paszkurice (liturgikus kenyér) is tiszta vízzel, sóval és élesztővel készült. Kerek, gömbölyűre sütik. Gyónás után mindenki kap egy darabot a paptól. Csak öregasszonyoknak szabad sütni, akik már nem menstruálnak, vagyis tiszták. 7.11. Kalácstésztából készült egy olyan pogácsa, amelyet apró, vajazott darabkákból raktunk össze. Tepsiben sült. Ezt akkor csináltuk, amikor a kisgyermek járni tanult. Összehívtuk az utcából a gyermekeket, s a többi jelenlétében a kicsi fején kétfelé törtük a pogácsát. Azért csináltuk, hogy jól tudjon szaladni. A pogácsát közösen fogyasztották el a gyermekek.