Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
10.4.1.1. Téglát tett egy zsákba, s odaadta, hogy ha már úgy is odamegy, vigye el a gazdának. Volt nagy nevetés, amikor visszajött. Persze, nemegyszer sírás is, amikor kezükbe adták a tükröt. 10.4.2. Átjött a szomszéd szalonnanézőbe, megbecsülték annak a vastagságát. Egykét pohár borral kínálta a gazda. 10.5. A gyulai németek között általános szokás volt az, hogy napközben ellopták a sertés fejét, vagy valamelyik lábát. 10.5.1. A sertés feje az igazi, az eredeti. Tepsibe, dobozba helyezve, feldíszítve, mintha „baba" volna bölcsőben, harmonikaszó kísérete mellett 5-cn, 6-an vitték vissza. 10.5.1.1. A sonkára csak szalagot kötöttek (G). 10.5.1.2. A fejet hozókat megvendégelték, étellel-itallal kínálták meg (G). 10.5.2. Valósággal rábeszélték a disznótorban résztvevők a tréfás, mulatós kedvű férfiakat, hogy vegyenek részt a játékban. 10.5.3. Otthon aztán maszkának (sikse) felöltöztek; férfiak nőknek, nagy hassal, terhes nőnek, kifordított kabátban. A nők pedig férfiaknak. 10.5.3.1. A sógornőmnek egy veres kukoricacsutka lógott elöl, mintha f...a lett volna (G). 10.5.3.2. Egyik adatközlőm látott „püspöknek" öltözött maszkát is. (G). 10.5.4. Vacsora után jöttek a maszkák, kaskával, s magukkal hozták a kellően feldíszített fejet. Ilyen mondókát mondtak: „Az utcán jártak, egyszer hallják a disznó sírását, kénytelenek voltak felvenni és megkeresni a gazdáját." 45 10.5.4.1. Először eljárták a „bolondját", táncoltak egyet, utána megvacsoráltak. 10.5.5. Almáskamaráson a maskara elnevezést alkalmazzák. 10.6. Eleken is szokásos volt a maszkajárás. Spontán köszöntőt is mondottak a háziakra. Jó egészsége legyen a gazdának, jó legyen a kolbászuk. De hogy el ne romoljon, hát most adják ide, magukkal viszik. 10.6.1. Más adatközlőim egyáltalában (!) nem ismerik Eleken a maszkajárás szokását. 10.7. Mezőberényben is maszkának (maskurának) öltöztek fel a disznótorba látogató idegenek. Gyakrabban a rokonság öltözött fel, fekete harisnyát húztak a fejükre, hogy ne ismerjék fel őket. Cigányasszonynak öltöztek, s kaskával mentek be. 10.7.1. Több adatközlőm nem a maszka (maskura) elnevezést ismerte és használta a disznótorokba látogató alakoskodókra, hanem következetesen szűrösöknek emlegették. 10.7.1.1. Öltözetük egyébként megegyezett a maszkákéval (B). 10.8. Általában megvendégelték a maszkákat. A magukkal hozott kaskába (garaboly A) is raktak számukra. 10.8.1. Néha azonban a háziak túlzásba vitték, mert haszontalanságokkal rakták meg a maszkák kosarát (B). 10.9. Előfordult, bár ritkán, hogy a maszkák elloptak valamit (az őrizeücnül hagyott konyhából, kamrából, kéményből), de ezt a kapunál rendszerint vissza is adták (G). 11. Borbála napja (december 4.): 11.1. A név ugyan nem tartozik a gyakoriakhoz a községben, mégis elég sok hiedelem fűződik hozzá - írja Mester. 46 45 Szilágyi Miklós 1970. 253. 46 Mester i. m. 8.
