Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
11.2. Előestéjén, pontosan éjfélkor a lányok és az asszonyok, úgy ahogy aludtak, egy ingben és mezítláb kimentek a kertbe vagy udvarba, hogy a barack-, meggy-, körte-, vagy cseresznyefáról gallyat hozzanak be. 11.2.1. Eközben nem beszélhettek és hozzájuk sem szólhatott senki. 11.2.2. A barbaraágat azután kútvízzel teli befőttes vagy paradicsomos üvegben a tűzhely fölött szegre akasztották, hogy hajtásnak induljon. 11.2.2.1. Amennyiben a lányoké karácsonyra kivirágzik, rövidesen férjhez mennek és boldogok lesznek. Ha pedig ugyanez következik be az asszonyokéval, akkor gazdag termést hoz a jövő év. A disznófej, öltöztetés közben, Gyuláról 11.2.3. Lehetett előző este is levágni egy ágat a meggy- vagy cseresznyefáról. Ezt a barbaraágat a kemence nyakra üvegbe állították. Nem hanyagolhatták el a vízcserét, mert csak így virágzott ki (A). 11.2.3.1. A kivirágzott barbaraág volt a karácsonyfa (A). 11.2.3.2. Dióval, aszalt szilvával, mézeskaláccsal díszítették fel. Kislánynak baba, kisfiúnak csikó mézes (A). 11.2.4. A nagylány félmeztelenül (magára terítve egy nagykendőt) ment ki egy ágat levágni Borbála éjszakáján. Rendszerint éjfélig nem is aludt el, várt az „alkalomra". 11.2.4.1. Még nappal kiszemelte a legalkalmasabb ágat, hogy biztos legyen az ágacska szépségében és alkalmas voltában (A). A kivirágzott barbaraág volt a karácsony dísze (de nem karácsonyfa!). 11.3. Almáskamarási adataimból kiderült, hogy a század elején még a barbaraág lehetett a család „karácsonyfája". 11.4. A barbaraág mágikus jósló szerepe mellett (írja Mester) Borbála napjához tiltó szokás is kapcsolódott, mégpedig a varrás tilalma. Ha valaki a házban Borbálakor varr, az bevarrja a tyúkok fenekét és nem tojnak. 47 12. Miklós napja (december 6.): 12.1. Úgy tűnik, hogy a mezőberényiek körében kevésbé volt elterjedt a Miklós-napi ajándékozás. „Régebben nem ment a gyerekek ajándékozása olyan sommásan, mint ma." „Nem is emlékezem, hogy lett volna Mikuláskor ajándékozás." 12.1.1. Ugyanitt mondották: „Az anyánk tésztából csinált babákat, feje volt, meg keze, s együtt a két lába is megvolt." Ezzel „ajándékozta meg" gyermekeit Mikuláskor. 12.2. A Mikulás-járásról az első írásos Békés megyei adatunk 1815-ből Gyuláról való: „Miklós napját püspöki és ördögi ruhákban felöltözött legények a királyi parancsolat 47 Mester i. m. 9.
