Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

A NŐI KISBUNDA A HAJDÚSÁGBAN A Hajdúságban (különösen Hajdúböszörményben) a női kisbunda az egyeden ma is használatos darabja a fél évszázada még jellegzetes népviseletnek.

1 A hajdúvárosokon kívül Polgáron, Tiszacsegén, Egyeken és Balmazújvároson is divatozott a női kisbunda, de településenként más-más jelleggel és társadalmi szerepben funkcionált. Szabása megegyezik a férfiak munka közben ma is alkalmazott nagybundájával, attól azonban rövidebb. Hideg, szeles időben magukon összefoghatták; erre a célra két ferde helyzetű belsőzsebet varrtak. A menyecskék még akkor is jól betakarhatták magukat vele, amikor terhesek voltak. A piacozók pedig a karjukon cipelt kaskában lévő árucikkeket is óvhatták segítségével az esőtől és a hótól. Gallérja díszítményjellegű, ezért széles, kerekre szabott, esetenként pedig dupla (kettős), ilyenkor a felső keskenyebb, az alsó pedig szélesebb volt. A XX. század elején már fekete selyemmel dúsan hímezték, televirágozták, később azonban ritkán elhelyezett csíkokban hímeztek rá virágokat. Az a társadalom, amelyben a kisbunda legtovább élt, ahol késői darabjai ma is előbukkannak, illetve amelyben egy réteg, a kistulajdonos parasztság jelképes ruhadarabja volt: a hajdúság

2 A hajdúság történetének hőskorában zárt és többé-kevésbé egységes paraszti-nemesi jellegű közösség volt.

3 Ez a társadalom, miközben a XVIII. századra történeti szerepe megváltozott, éppen gazdálkodásának és életmódjának átalakulása következtében egyre jobban tagolódott, s a XIX. század végére - a kapitalizálódás gyorsító hatására - alapvető, jól elkülönült rétegekre bomlott.

4 Ennek ellenére ez a sajátos arculatú társadalom etnikai és kulturális tekintetben a századfordulóig megőrizte paraszti mivoltát. A társadalmi differenciálódás talán Hajdúböszörményben volt a legerőteljesebb, ezért e rétegek életmódja itt jól tanulmányozható.

5 A széles, a lakosság több mint 70%-át kitevő paraszti osztálytól ekkorra elkülönült az értelmiség, illetve a kisiparosok és kiskereskedők rétege, de különvált az agrárproletariátus is. Városunkban ezt a gazdasági és szociális rétegződést egy lokális elkülönülés sajátosan ki is fejezte. A városból, különösen az egykori ólaskertek övezetéből a város peremére szorultak a nincstelenek, a napszámosok, az alkalmi munkások; az 1890-es évektől települt be a Kisböszörmény, a Középkert és a Vénkert

6 Az osztályok, avagy többnyire az egyes rétegek kikristályosodásának a folyamatát egy tudati elkülönülés követte. A XX. század elején már olyan belső ellentétek feszültek bizonyos rétegek között, melyekből szociális követelések nőttek ki. Tudunk az elkeseredettek sztrájkjairól, szervezkedéseiről. Az elégedetlenkedők között előbb a Mezőfi-féle Szociáldemokrata, majd a Szociáldemokrata Párt szervezkedett.

7 Nos, ahogyan már írtuk, a továbbiakban e széles, gazdasági szerepük miatt a hajdúvárosokban jelentős paraszti osztály női viseletének egyik legjellemzőbb, a XX. század 1 Béres András 1974. 354-355. 2 A kisbunda szerepéhez: Dankó Imre 1973. 367. 3 Bencsik János 1972. 138. 4 Rácz István 1969. 193.; Fehér András 1973. 190. 5 Dankó i. m. 361. 6 Bencsik János 1975. április 30. 7 Fehér i. m. 208.