Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

érkezvén újra nagy kanyarokat írt le, árvize pedig szabadon ömlött a Hajdúságon, a Hortobágy folyón át a Köselybe, a Berettyóba, a Sárrét berkeit táplálván.

62 A vízszint ingadozásait kihasználó ártéri halászat számára alkalmas volt mind a három vízmeder sok más társával egyetemben. Andrásfalvy Bertalan kutatásaiból tudjuk, hogy ennek az ártéri halászatnak egyik legfontosabb, egyben legeredményesebb szerszáma vagy létesítménye a rekesz: egy rácsszerkezet, amellyel apadáskor az ártérből a folyó felé áramló vízből kiszűrték a halakat.

63 Ilyen, az áradás következtében ingadozó vízszinthez alkalmazott, az áradáskor a mederből kiömlő, apadáskor visszaáramló víztömeget kihasználó rekesztő halászat ismert volt a Közép-Tisza vidékén is.

64 A már idézett hajdú statútum külön is foglalkozik a Selypes egyik mellékága, a Folyás-ér (Folyás) halászatának szabályozásával. Az áll a szóban levő artikulusban: „Ha pedig megfordulnak a vizek, hát kinek méltósága lészen reája, az hol illik, becsinálhattya kapitány uram és a tanács uraim hírével."

65 Egy évszázaddal később is így panaszkodnak a polgári jobbágyok: „A Morotvában pedig a halászatot (nem gyakorolhatjuk), mert a régi helyen, ahol szoktuk, nem hagyja a Tiszttartó rekeszteni...", vagy más helyütt: „Tavalyi Biró ki is a Helységnek a Selypesben lévő Rekesznek fel szedettetésével nem kevés kárára szolgált (a közösségnek)."

66 3. Szegyes helynévben, mint láttuk, egy halmegállító rekesztek, a szegye hangalakja s vele együtt egykori jelentése őrződött meg. Ez a földrajzi név tehát azt jelenti, hogy rekesztessél is halászott víz, amely szégyés-rekesztés az adott faluközösség gazdasági tevékenysége szempontjából lényeges lehetett. Véleményünk szerint ezzel a megállapítással a kérdés lezártnak tekinthető. De nem ilyen egyszerű a megoldás, mint írtuk, a Selypes, a Szelep helyneveink esetében. Ugyanis a recens néprajzi anyag olyan csuklyavarsa típusokat őrzött meg a már elemzett sejp ~ szelep terminológiákkal együtt, amelyek nem adaptálhatók zavartalanul a Közép-Tisza vidékére. Bár, láttuk, a rekeszekkel kapcsolatban ismert tény, hogy „A fokok rekeszei halmegállító, s nem fogó készülékek voltak ugyan, alkalmasint mégis beleépítettek kisebb fogókészüléket...".

67 Andrásfalvy pedig egyenesen arról ír, hogy „Minden nagyobb vagy kisebb rekeszen volt kapu, melyet áradáskor kinyitottak és csak apadáskor zártak le, akár hálózsákos, vejszés fogószerkezettel, akár vesszőrácsos szerkezettel vagy nádlészával."

68 Ennek ellenére a Kárpátok gyors folyású patakjaiban eredményes fogást biztosító csuklyavarsa (sejp, szelep) aligha alkalmazható hasonló sikerrel a Selypesen vagy a Szelep-fok erén. 4. Ezért a Selypes (Selyp, Szelep) helynévvel kapcsolatban fel kell tennünk a következőket: - a sejp ~ szelep a jelenlegi (csuklyavarsa) fogalmánál általánosabb értelemmel, jelentéssel rendelkezett. Nagy a valószínűsége annak, hogy a sejp ~ szelep terminológiával jelölték magát a halmegállító rekesztéket. Azt azonban nem tudjuk kikövetkeztetni adatainkból, hogy a sejp ~ szelep a rekesztek (az áradásokhoz alkalmazkodó rekesztőhalászat legfontosabb eleme, a halfogó gát) vagy a szegye (az ívni vizeinkbe feljövő vizák fogására épített rekesz) típusú eszközre vonatkozott-e. Vagy pedig egyetértve Szilágyi Mik62 Pécsi Márton 1969. 105. 63 Andrásfalvy Bertalan 1973. 30. 64 Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson 1975. 100. 65 Komáromy András 1898. 71., 72. 66 Bencsik János 1974. 259. 67 Szilágyi Miklós 1977. 181. 68 Andrásfalvy Bertalan 1973. 30.