Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG
adományozott szegyek: az adományozás mindig a királytól egyházi vagy világi úrnak, vagy világi úrtól egyházi személynek történik...". 48 Arról is szól, hogy „ha egyes vízrajzi okok a halak vonulásához, illetve állandó megüléséhez vagy kifogásához kedvező lehetőséget nyújtottak, az ilyen pontok állandó halászhelyekké váltak". 49 Meg kell jegyeznünk, hogy Belényessy Márta sem tesz különbséget a szegye és a cége terminológia között, amiért is hol szegyének, hol pedig cégének nevezi a szóban forgó történeti halászeszközt. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy Után Miklós íeúása sem mindenben egyezik a Khin Antal által összegzett eredményekkel, mert Oláh arról tud, hogy a mederbe fektetett szegye a vizet egész szélességében elzárja. A fentebb leírt, erős szerkezetű szegyeket a vizának (asipenser huso) a halászatához alkalmazták. A vizahalászat történeti jelentőségét hangsúlyozni nem tartom feladatomnak, csak megjegyzem, hogy a főúri és az egyházi személyek táplálkozásának fontos részét alkotta a viza, amely a Fekete-tengerről ívni járt fel nagyobb folyóink mellékágaiba, mellékfolyóiba. 50 A Tiszán Polgár környékén több szegyét birtokolt az egri káptalan, írja Sugár István okleveles anyag alapján. 51 A leírtakból néhány következtetés levonása lehetséges és szükséges is. 1. A szegye - mint láttuk - erős gerendákból készített halfogó rekesztek volt, amely részben feltartóztatta a folyóinkon ívni feljövő vizákat, részben pedig halastó (tároló) rekesztékéül szolgált a befogott példányok őrzéséhez. A szegyek építésére alkalmas folyószakaszok adományozás tárgyát képezték. Egy-egy vizafogó szegye működtetéséhez, illetve a szegyes, halászathoz nagyobb közösségek, esetenként jobbágyfalvak együttes munkája volt szükséges. 2. A szegye és a cége rekesztékek szerkezetükben hasonlóak lehettek. Az érdemi állásfoglalást nehezíti, hogy a viza kipusztulásával a történeti forrásaink halfogó rekesztéke, a szegye vagy eltűnt, vagy szerepe módosult. A viza kipusztítása után alig maradt nagyobb testű halfajta folyóinkban, amely halászható lett volna a szegyével. Figyelmet érdemlő tény az, hogy a cége terminológia (jelenlegi ismereteink szerint) és ezzel együtt az egyszerűbb építésű, a paraszthalászat eszközkészletéhez tartozó cége Erdélyben fordul elő. A cége itt általában halfogó rekesztek jelentéssel rendelkezik, és a folyóvíz irányába mutató, gyakran V alakban épített rekesztek, s minden esetben fogókészüléket helyeznek el a V alak csúcsán levő nyílásába, kapujába. A Felső-Tisza vidékéről közölt rekesztékhez kapcsolódva megőrződött az egykori történeti terminológia, a szegye is a népi halászat műszavaként. Zavarja a képet a Herman Ottó által említett Borzsa vidéki rekesztek cége terminológiája. 3. A szegyek építésénél a birtokosoknak figyelembe kellett venni a nagyfolyami halászat természetföldrajzi (szigetek, gázlók, zátonyok), 52 illetve birtoklásjogi lehetőségeit (a folyómeder teljes elzárásával a folyó felsőbb szakaszának birtokosai elestek volna a vizahalászat lehetőségétől). Ezért csaknem bizonyos, hogy ott építettek szegyeket, ahol 48 Belényessy Márta 1953. 158. 49 Belényessy Márta 1953. 150. 50 Morvay Péter 1948. tanulmányában a vizahalászathoz kapcsolja a szegyéi. Herman Ottó 1887. II. 756. 51 Sugár István 1974. 425. Azt írja, hogy Tiszakürtön két szegyéről tudunk, egyik a Tiszán, a másik pedig Heyoteun, de Tiszapalkonyánál és Tiszapüspökinél is van egy-egy szegye. 52 Belényessy Márta 1953. 150.
