Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

régebben fa helyettesítette. Utána beleszúrták a konty elé a kontyfésüt és hajfonóval lekötötték a haj végét. A konty hegyes volt és a haj minőségétől függően nagyobb vagy kisebb. Jó szorosan tekerték a hajat, mely adatközlőim szerint a korai kopaszodáshoz vezetett. Az ilyenfajta kontyviselet lassan kihalt. Kb. 40 éve változott meg a hajviselet, s azóta a környéken divatos, egyszerűen hátrafésült hajat használnak az asszonyok. Azt mondják, hogy nagyon matyós volt, nem szerették. Meg nem is akartak korán megkopaszodni. Az így elkészült kontyra féketöt helyeztek. A féketőt előre elkészítették a menyasszony számára. A faluban voltak ügyeskedő parasztasszonyok, akik a féketöt elkészítették. Polgáron 60-80 évvel ezelőtt Benkó Ángyéi és testvére csinálta a legszebb féketőket. Mindenkinek a kontyához szabták a féketőt. A hozzá való anyagot a készíttető vásárolta be. A féketöt keménypapírból alapozták. Kiszabták úgy, hogy az összehajtva a kontyot eltakarja, majd összevarták és csirizzel bekenték. A csiriz egyszerű vizes liszt volt. Erre ragasztották rá a piros ruha alapanyagot. Majd csipkézték és pántlikázták. A féketöt általában kívánság szerint készítették el. A szélét körül szegőszalaggal húzták meg. Egy fékető elkészítése egy kg szalonnába került. Olyan alakú volt a fékető, mint a dinnyehéj. A készítés során először megmérték a hajat és azután szabták rá. A féketőt középen felülről hosszú réztűvel szúrták meg, hogy le ne essen. Tánc közben a féketőnek nem volt szabad leesni, mert az illetlen volt. A menyasszonynak vagy a menyecskének a féke tőt mások előtt soha többé'nem volt szabad levennie. A menyasszony esküvő előtt csináltatta az aranycsipkés féketőt. Ilyenkor a varróasszony kontyba tette a haját és rászabta a féketőt. Az asszonynak általában három féketője volt. Egy aranycsipkés, egy fehér csipkés és egy fekete csipkés fékető. Ünnepnap az aranycsipkés féketőt használták. Az új asszonynak is aranycsipkés féketője volt. A fekete csipkés féketőt otthon vagy munkában használták. Kendő alá ünnepnap fehér csipkés féketőt tettek fel. Aki szegényebb volt, az nem tartott három féketőt, csak kettőt, és mindig a drágábbat, az aranycsipkés féketőt csináltatta. Az aranycsipkés fékető sokáig eltartott, meg kellett kímélni, mert drága volt. A hétköznapi fekete csipkés fékető hamar elkopott, rendszerint egy-két év múlva újat kellett csináltatni. Az idősebbeknek a féketőjét sötétebb alapú pántlika díszítette. Az alapja csak piros maradt. A gyászt nem érzékeltették a féke tőn. Az aranycsipkés féketőt rendszerint hajadonfőtt használták, nem törték a kendő alatt, mert drága volt. A lakodalomban az új asszony féketőt viselt. A fékető alatt színes szalagból tekerést tettek. A nyakába pedig nagyszemű gyöngyöt akasztottak. Ennek a szalagjához kötötték a tekerést. A tekerés csak az új asszonynak járt ki, a féléves asszony már nem viselt tekerést, nem is táncolt, mert ilyenkor már állapotos volt. A hátrakötő kendő egészítette ki a fejviscletet. A hátrakötő piros anyagból készült háromszögű kendő, amelyet a konty alatt kötöttek össze. A fékető alatt viselték. Igen fontos tartozéka a női viseletnek, számos szokás kapcsolódik hozzá. Egy 79 éves adatközlőm azt mondja, hogy soha sem került le, még éjszaka sem fejéről a hátrakötő, csak addig, amíg fésülködött. Hátrakötő nélkül nem szabad kimenni az udvarra, mert elvisz az ördög - tartották. A hátrakötő kendő piros volt. Ez volt a szép, mondja az egyik adatközlőm. Soha nem jött le a fejükről, még ha betegágyasok voltak, akkor sem. Hozzátapadt egy egyházi magyarázat, miszerint azért kell a hátrakötő az asszonyoknak; amikor a kis Jézuska született, akkor a Szűzanya is hátrakötővel kötötte hátra a fejét. Érdekes, hogy a fékető már kipusztult, a hátrakötő kendő azonban tovább él, még úgy is, hogy a viselője újszerűen fésüli a haját. A kisgyermekeknek fékető volt a fejükön. Elterjedt volt a horgolt fékető. A faluban több szegény asszony volt, akik féketöt horgoltak. Ha gyönggyel díszítették, akkor gyöngyös féketőnek nevezték. Apró kék gyöngyöket használtak díszítésül, amelyeket cérnára