Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

megtorlást nem kerülhették el, hiszen ezt kötelezően rótták ki a jobbágy gazdaságokra. Legtöbb forspontot a „Nemes Militia" számára kellett teljesíteniük. Tokajból (1781) egyszer a kenyézlei, másszor a vámosújfalui, harmadszor a Hernádra mentek a malomba őröltemi. A Hernád folyón lévő malomba egyszerre menő 4 őrlő szekerekről tesznek említést.

438 Más alkalommal a bényei erdőről fát szállítottak, éspedig a tarcali katonaság számára 439 A történeti hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy a forspont Tokajban végtére is nem volt ingyenmunka, hanem kinek-kinek betudták a porciókötelezettségébe. Ha már ezen túl is igénybe vették a jobbágy igaerejét, akkor a város megfizette a fuvardíjat.

440 Akadtak sajátos megoldások is. Lux Leopold úr „a forspontozás kötelessége alól magát fel szabadíttatni kérte (...) a városnak egy jó erős lovat kész (ezért) ajándékozni. - elfogadtatik" olvasható a határozat.

441 A furmányos kifejezést a tokaji forrásokban akkor használták, amikor távolsági szekerezésről esett szó. Lássunk 2 példát erre: ,Lippai Uram fel vett (...) 2 Rénes forintokat (...) szekér kasokra, lesz e abbul kasbul valami? Kerestetek most ott (ti. Tokajban) e

gy furmányost, ki Pestre vigyen vagy 9 átalagot (...) s számomra 2 vagy 3 kű sót küldeni (szíveskedjék)" - olvashatjuk Berhelyi Imre tolcsvai uraság levelében.

442 Más alkalommal egy asszony ígyen vallott a magisztrátus előtt: „Az uram katona (...) az árestásokat vitte Kassára Debreczenbül, én is vele jöttem Rakamazig, de beteg lévén a Bábánál maradtam (másnap) eljöttem ide a Tsapszékbe (ti. Tokajba) Kassai szekereket nézni. Egy kassai csizmadia fel is biztatott, hogy el viszen, de el nem vitt (...) tsak azt keresek, furmányost, az után találtam is kassai furmányost."

443 A fuvarosok jellegzetes vállalkozása volt a vásározás, pontosabban a vásározó kézművesek, kofák szállítása. „Kereki Istvánné (49 éves) harmad magával (...) felfogadván Kis tokaji Mezei Istvánt szekeresnek (...) előtte felfogadott valami Miskolczi asszonyt, kinek egy nagy kalapos ládából álló terhe vala (...) nem tetszett ez az asszony nékiek, mivel nékiek is elegendő terhek lévén."

444 Fábis József csizmadia Drótos Nagy Jánost fogadta meg szekeresnek.

445 Horváth János pedig azt mondotta a magisztrátus előtt, hogy „Saja zsidónak 2 évig fuvaroztam".

446 Farkas János panasza szerint a keresztúri Katalin-napi vásárba „Nyitrai János és Bata Mihály az én Csizmás ládámat felvállalták (...) haza hozni".

447 A fuvarozás azonban nem volt ment a csatározásoktól. „Újhelyi Tót Andrásné (...) Nemes Rablaszki János özvegyével (...) a miskolczi vásárra akarván menni a Jászai szekerén, de el maradtak végül is." Jászai felesége átadta férje üzenetét a sértetteknek, eszerint „azt mondta, hogy most már motyósokat (talán kofákat) nem viszen a vásárra, hanem inkább ládát vagy sósokat".

44

* 438 Uo. városgazda-számadás, 1781. 439 Uo. 1800. 440 Uo. 1797., 1800. No. 16., tanácsul, jkv. 1808. No. 146. „Az elmúlt ősszel több szekeres társunkkal a Nemes Város részére Vencsellőről 100 köböl zabot, a Tisza szélről 25 öl tűzi fát (vittünk), a vecturának (fuvar) fizetéséért könyörögünk." 441 Uo. 1813. No. 69. 442 Uo. iratok, 1764. 443 Uo. törvénysz. ir. 1783. 444 Uo. tanácsul, jkv. 1801. No. 225. 445 Uo. 1800. No. 26. 446 Uo. tanácsul, jkv. 1820. No. 73. 447 Uo. törvénysz. ir. 1776. 448 Uo. tanácsul, jkv. 1800. No. 88.