Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Végül is akinek szekere-lova volt, az megfelelő jövedelemhez juthatott a fuvarozással. Ekkor az ökör már visszaszorult, legalábbis a távolsági szekerezésben. Az ökörfogattal jobbára a város határában találkozhattunk. f) Idénymunkásoknak számított a szőlőpásztor és a szőlőpásztor inasa. Munkájuk a szőlőérés idejétől a szüret befejezéséig tartott. Az idénykezdet Szent Bertalan napjára (augusztus 24-e) esett, ekkor kellett kiköltözniük a pásztoroknak.

449 Hites embernek számított, ezért hát szolgálatának kezdete előtt esküt kellett tennie a város elöljárósága előtt. Egy 1740-es esküszövegből idézhetünk ennek szemléltetésére: „... esküszöm az élő istenre (...) hogy az én pásztorságom és kezem alá bocsátott szőlőket híven és igazán mindenektül valamitül illendő és szükséges megőrzöm, legkiváltképpen tolvajoktul, madaraktul és egyéb ártalmas állatoktul minden szőlőket, szőlők alatt és szőlőkben lévő gyümölcsöket és annak termését tellyes tehetségem szerint megőrzöm, nem vesztegetem sem apámnak, sem anyámnak, atyámfiának, barátomnak, szomszédomnak, feleségemnek, jóakarómnak, gyermekeimnek és egyéb rossz életűeknek el nem hordom, sem nem hordatom, inasomnak kiadni meg nem engedem. Ökrészekkel, lovászokkal nem társalkodom, éjjel és nappal magam pásztorságomban leszek ott vigyázok, haragbul, irigységbül más pásztoroknak kárt nem teszek, sőt szomszédságomban is ha mi kárt tapasztalok arra vigyázok és szomszéd pásztortársamnak hirt adok. Isten engem úgy segéllyen!"

450 Az elválasztott szőlőpásztorokat évről évre összeírták, éspedig egy olyan listán szerepeltek, amelyben a szőlőhegyek, a Promontorium ok neveit is feltüntették. Az 1753 augusztusán összeállított jegyzékben 41 hites szőlőpásztor nevét olvashatjuk. Közülük 11 személy vidéki megjelölést kapott. Hozzájuk 23 inas neve sorakozik. 1759-es szőlőpásztorösszeírásban már valamivel több egyént szerepeltettek, míg az 1790-esben 52 főről esik szó. Az természetes, hogy a pásztorok felnőtt, megbízható egyének lehettek. Hozzájuk fiatal fiúgyermekeket fogadtak, akiket inasként vagy bujtárként említenek forrásaink. Miután még serdülő gyermekként kezelték őket, ezt becenevük használatában is kifejezésre juttatták. íme az 1759-es összeírásban feltüntetett inasok becézett keresztnevei: Andris, Derne, Gyuri, Gyurka, Istók, Jankó, Palkó, Pesta, Pista és Jancsi, illetve Miska. A szőlőpásztorok jobbára zsellérek voltak. Némely egyénről persze nem lehet megállapítani társadalmi helyzetét. Az inasokról azonban tudjuk, hogy lehettek közöttük nemesi származású fiatalok. Karádi György inasa pl. Nemes Pap István fia volt, aki (mármint a nemesi apa) követelte, hogy „fiának a külön munkáért, nevezetesen 4 napi kapálásért 2 napszámot, úgymint 2 márjást tartozzon fizetni".

451 Természetcsen ezek a süldő legények el is feledkezhettek magukról, arról, hogy komoly feladatot vállaltak. Bizony, előfordult, hogy a pásztor „annyira megverte inasát, hogy nem tudott dolgozni", - olvashatjuk H. Nagy János, az apa panaszát.

452 Az 1820-as esztendő kisasszony havában összeállított szőlőpásztorlajstromból egyfajta hegyközségi szervezet képe bontakozik ki. A rovatolásban a „töltvények", a „szőlőpásztorok" és az „inasok" szokott névsorán túl a „főpásztorbírák" és „alpásztorbírák" személye után is érdeklődött.

453 Miután az előbbi „hivatal-viselőből" vagyis -afőpásztor449 Uo. 1801. No. 185. aug. 18. ,A szőlő pásztornak jövő vasárnaphoz 1 hétre kiállásá(nak) meghatározása." 450 Hőgye István 1983. 59. 451 ZmL. tanácsul, jkv. 1800. No. 117. 452 Uo. 1806. No. 246. 453 Uo. összeírások, 1820.