Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Kik is voltak a kujfantókl - kérdezhetjük, ezek az aprólékos kereskedést űzők, a kofák, piaci árusok. „A vidéki helységekből bejöttek, lisztet, kukoriczát, zabot árulás végett hozván a tokaji piaczra (...) és drágaságot csináló kereskedő kofák a helybeli lakosok előtt jószágaikat (termék) átaljában meg vették (...), míg a helybeli lakosok meg nem elégszenek (...) szekér életet, kosár halat, a kirendelt idő előtt nem szabad eladni átaljában (egészében)."

316 A nemesség panaszos levelében ez állott: „Itten (Tokaj) ritkán eshetik meg, hogy a Tokaji lakos vagy akár honnan való légyen is, akár mi élelem bélit első kézbül megvehesse, s az itten már szokásba vett kofáknak meg szaporodott nagy számok, mint a hol még a Város tanácsában lévőknek feleségeik is a kofákodást űzni nem szégyenlik."

317 „... akinek a kereskedés tetszene, mennyen a falukra ki, s ott öszve szedheti a tolyást, túrót, vajat, csirkéi, lisztet, halat és árulhattya, nem pedig el állván a város végén az utakat, ott leskelődjenek a falusiakra." Még a piac rendjét is veszélyeztették a kofák: „A nagyon meg szaporodott piatzi kofák az egyéb eránt is szűk Piaczot rendetlen be üléseikkel annyira meg szorították, hogy a városon keresztül utazók szekereik által meneteleikben meg gátoltatnak".

318 A kofák Tokajból felkeresték a szomszédos vásárokat, mint a keresztúriakat is. „Mint szegény tereh visellő Asszony élelmemet keresni igyekezvén és ottan a keresztúri vásárban olajat vévén (...) igaz ok nélkül (...) csúfolt a szomszédon, (ezért) más helyre vittem olajomat árulni!"

319 Az ügy másik tanúja így vallott: „Keresztúri vásárra eljött Almási Györgynével, éppen hajnalani kezdett, és azonnal hellyt fogott magának... (...) Almásiné a maga zajdájál le tévén (a földre, helyet foglalt), olajat ment venni (...) Kunné a zajdáját kivetette, kantáját eltörte" - így Skultéti Mária 16 éves tanú. Már a gyermeklányokat is bele tanították a kofa mesterségébe. „... első feleségem - vallotta Soltész József - lány korába főzelékkel és egyéb féle aprólékkal kereskedett."

320 Paszulyt, vajat árultak.

321 Fűszeres, s más apró, olcsó portékával kereskedő debreceniek is megfordultak a tokaji piacokon.

322 Rendszeresen árultak kenyerei. „Egyediné asszony szüntelen a piaezon kenyeret árult."

323 Spech Lajos írja, hogy „tsak a' Szent Mihályiak, esztendőt által közel 4000 nagy kenyereket visznek be, a' Tokaji piatzra."

324 Ételt is árusítottak, „az egyik (tokaji paraszt) az asszonyok ételit a földhöz vagdalta".

325 Visszatérve a vásárokra, helyben megfordultak a csepkárosek,

326 az olajkárosok,

327 Kovács János a Túrócz vármegyei Pribóczról való luteránus, 42 éves. felvidéki gyolcsos tótok is.

328 Voltak, akik kereskedésre gyolcsot vásároltak fel, s haszonnal értékesítették 316 Uo. 1801. No. 104. 317 Uo. törvénysz. ir. 1825. 318 Uo. tanácsul, jkv. 1829. No. 298. 319 Uo. törvénysz. ir. 1777. 320 Uo. tanácsul, jkv. 1804. No. 34. 321 Uo. 1820. No. 30. 322 Uo. tanácsi ir. 1827., törvénysz. ir. 1825. 323 Uo. tanácsul, jkv. 1804. No. 131. 324 Spech Lajos, i. m. 27. 325 ZmL. tanácsul, ir. 1783. 326 Uo. törvénysz. ir. 1776. A csepkárosok neve: Sarina György 24 éves, Jaszina faluból, Beszprirn Mátyás 50 éves Kislihota faluból, Szluka András 40 éves ugyanonnan, Zólyomból. 327 Uo. 1781. 328 Uo. 1776. bizonyos gyolcs hordozó tótok után ott az majorban háltak, vélek lévén 3 kis szolga fiu..."