Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

nök" Husztra vitte a képeket, Máramarosba, méghozzá lábon utazlak a Tiszán felfelé. Később szekéren folytatták útjukat.

280 A városi életmódhoz, továbbá a beszállásolt katonaság élelmezéséhez hozzátartozott a pék, vagy ahogyan nevezték, semjesütö. Neves mester volt Lintzmajer Mihály, aki 1820-ban, 73 évesen visszatekintve életútjára elmondotta, hogy közel 50 éve telepedett le Tokajba, s „ez alatt kissebb nagyobb hivatalokat viselt", tehát a város vezetésében mindig részt vett.

281 Jeles zsemlyesütők voltak Ébert Mihály (1765), Hajszer Dániel (1808). Jellemző lehet, amit Keresztúri József semlyés legény magáról elmondott: „... gyermek koromban engem 16 esztendeig oskoláztattak (ü. a szülei), mind itt (Tokaj), mint Patakon (!), annak utánna mesterségre adtak..."

282 Olvassuk csak e következő folyamodványt: „... mint hogy az Hegyallyán igen ritka volna olyas Betsülletes órás mester Ember a kire bátran lehetne bízni az ezüst és arany órákat, mert aki vagyon s' külső ország beli volna, jött ment (...) én hazafi vagyok Tokaj várossában (...) vándorlásombul haza érkeztem, hogy ottan meg telepedvén Uri rendeknek requisitiojára akár mikor elő állhassak (1777)" - nyilatkozta Koczog László.

283 Egy fél évszázad múlva Quillera (majd Suller) Péter órásmesterről szólnak forrásaink. 1826-ban a kassai óráscéhbe állott.

284 A város rendszeresen foglalkoztatott egy-egy kéményseprőt.

285 Munkájáért komenciót fizetett Tokaj magisztrátusa.

286 1801-ben Pest vármegyéből, Gödöllő helységből „való pecsét nyomó metsző, Rafael János nevű czigány bemutatván (...) passualis levelét, kevés ideig Tokajban maradásának s mestersége után élelme keresésének engedélyezését kéri".

287 1770-ben „érkezett Bényéről való Lőrincz nevű kőfaragó" is.

288 kiről később megtudjuk, hogy nem más, mint Jesper Lőrinc, a Nepomuki Szent János ma is álló szobrának alkotója.

289 Időzzünk el Spech Lajos adatainál, aki leírja, hogy „Vágynak számosan jó Mesteremberek a' városban, Szabók, Magyar és Német Csizmadiák, Lábtyűsök, kerek-nyeregjártók, kötél és gomb verők, asztalosok, szitások, fazekasok és halászok, két esztergályos; két arany-míves (...) egynehány Kováts-mester; egy Kompaktor egyszer smind Könyváros is, t. i. Nemzetes Gombos Mihály uram, a' ki fáradhatatlan munkásságával több 30 esztendeje, hogy Nemzeti nyelven szólló Kalendáriummal, oskolai, és mindenféle imádságos Könyvekkel nagy hasznára van a' Hegyallyai lakosoknak, és oskolákbeli ifjúságnak".

290 Tokajnak esztendőn át tartott 6 országos vásárain, továbbá 52 heti piacain bizonyára nagy áru- és pénzforgalmat bonyolítottak. Bácskai Vera és Nagy Lajos szerint, akik a hazai piackörzetekkel foglalkoztak (1828-as adatok alapján), megállapították, hogy Tokaj - mint vásár- és piactartó hely - az adott rangsor 109. helyén állott.

291 Saját népessége 280 Uo. 1826. No. 113., 138. 281 Uo. 1820. No. 249. 282 Uo. 1808. No. 125., 1804. No. 84. 283 Uo. törvénysz. ir. 1777. 284 Uo. tan. ül. jkv. 1826. No. 92. 285 Eperjessy Géza i. m. 221. A tokaji kéményseprő a budai céhhez tartozott. 286 ZmL. tan. ül. jkv. 1800. No. 106. 287 Uo. 1801. No. 21. 288 Uo. törvénysz. ir. 1770. 289 Uo. Loc. 119. No. 290. 1799. 290 Spech Lajos i. m. 30. 291 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 49.