Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Családfő neve vallása évek 1752 1754 1755 1756 30. Osvát János ref. 0 6 5 31. Pap György ref. 3,42 5,32 4,24 4,48 32. Pap Mihály ref. 2,24 33. Pap Sámuel ref. 3,42 4,23 5 4,48 34. Pavay János ref. 5,25 4,45 35. Rablanszky Miklós 0 36. Rompa György ref. 0 37. Szakáts Péter ifjú (adószedő) 1756 ref. 2,44 4 0 38. Szarka György ref. 5 39. Szentmiklóssy Zsigmond ref. 6,30 8,44 8,48 8,48 40. Szikszay alias Steiler István = Szikszay Nyilas István ref. 12 12 41. Szilassy János ?ref. 2,10 42. Tar Mihály ref. 8,10 2,36 4,12 4 43. Tatár Mihály ref. 2,10 5,30 4,48 44. Thury Sámuel ref. 2,24 45. Trócsányi Ferenc ref. 3,15 2,36 3 2,30 (Megjegyzés: 37-es Zilahy Szakács Péter néven is szerepel. A számok tételcsen Rénes ft-ban és krj-ban szerepelnek, amikor is a Ft-ban 60 krj van, tehát a »,« jel nem tizedesértéket jelöl.) A BEMUTATOTT NÉGY TAKSA (STB.) JEGYZÉKBEN SZEREPLŐ TAKSÁS NEMESEK, A KIRÁLYI URADALOM ÁRENDÁSAI ÉS A HELYBELI ZSIDÓK ÁLTAL ÉVENKÉNT FIZETETT ÖSSZEGEK Csoportok 1752 1754 1755 1756 Rhf fő Rhf krj fő Rhf krj fő Rhf krj Taksás nemesek 112 54 28 83 42 32 226 33 151 36 Görög nemesek 68 3 Árendások 98 3 6 11 91 54 11 61 12 5 36 Postamester (etc.) 25 24 4 Sótiszt 7 3 Zsidók (egy tételben) 152 31 15 275 48 24 348 12 25 194 összesen: 389 25 447 42 635 24 381 36 A második forráscsoportot 4 összeírás alkotja, éspedig a kisnemesek taksajegyzékc mellett a királyi uradalom (valamilyen jövedelmének) bérlői, továbbá az ugyancsak árendás zsidók névsora szerepelnek itt. Miután gazdasági természetű összeírásokról van szó, minden esetben feltüntetik az egyének által fizetett (vagy fizetendő) taksa, a bérletidíj összegét. Történeti szempontból érdekes azért is e forráscsoport, mert ezek alapján megbontotta a tokaji kisnemesseg látszólag egységesnek vélhető rétegét. Külön tartották számon a görög nemeseket, a sóhivatal tisztjeit, továbbá a postamestert. Az összeírások 1752-ben, 1754-ben, 1755-ben és 1756-ban keletkeztek, pontosabban ezeknek megfelelő állapotot rögzítették. Érdemes odafigyelnünk a kezdő, 1752-es évre, mert éppen egy évtized múlva keletkezett, mint az előzőekben leírt, 1743-as dikajegyzék. Az általában 40 fővel dolgozó jegyzékekből megállapíthatjuk, hogy ez alatt az évtized alatt (1743-1752) megduplázódott a kisnemesi réteg családfőinek száma, következésképpen a lélekszámuk is.