Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Az újjáépített városháza míves zárszerkezete. Felirata: Fecit Johan Barkay, Johan Edmu.ndu.so Funkh Fő Bíróságába Johan Bodnár (...) Anno 1799 die 0 (...) Ha leszámítjuk a folyamatosan állandó számú sótisztet, majd a tiszai híd megépítése után a hídvámhivatal alkalmazottait, kiknek száma aligha ingadozott, s ide soroljuk az itt nem szerepeltetett harmincadhivatalí is,

168 akkor feltétlenül igaz, hogy a kisnemesseg 10 év leforgása alatt Tokajban kétszeresére szaporodott. Külön elemzést igényelnek a jegyzékek, ha az abban szereplő összegeket akarjuk egybevetni. Mindössze egyetlen szempontot érvényesítve megállapíthatjuk, hogy a zsidók által fizetett bérleti díj összege (a 3 utolsó jegyzékben) meghaladja az összes díjtétel 50%-át. Ez közvetve a helyben bérleményt vállaló zsidóság tőkeerős voltára utalhat. Az is érdemes figyelmünkre, hogy a két (eddig bemutatott) forráscsoportban szereplő taksás nemesek utóbb lényegesen többet fizettek.

169 Nézzünk 3 példát: 1743 1754 Karakas István 15 krj 2 ft 10 krj Tar Mihály 33 krj 2 ft 36 krj Tatár Mihály 27 krj 2 ft 10 krj (Bemutatott összegek a legkisebb tételek voltak!) Ezek a változások talán összefüggésbe hozhatók azzal a gazdaságpolitikával is, amely a királyi uradalomban ezekben az években a jobbágyságot is sújtotta. Nevezetesen, növelte a földbirtokos a jövedelmét azáltal, hogy mind a jobbágyság terheit fokozta, mind a kisnemesseg taksáját, bérleti összegét is megemelte. 168 Magyar Törvénytár, 1715. 91. tcz. 169 A felsorolt taksatételek értékbeli ingadozása eredhetett abból is, hogy nem minden esetben éves tételek szerepelnek az összeírásokban, hanem előfordulhat havi, negyedévi tételezés is.