Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Akármely irányból közelítünk e problémakörhöz, az tűnik elő, hogy ezzel az urbáriális törekvéssel, a királyi akarat érvényesítésével Tokaj szőlőtermelő népe kénytelen-kelletlen betagolódott - igaz, korábban sem egységes - feudális társadalomba, közelebbről a város parasztsága lesüllyedt a földművelő falvak jobbágy népének színvonalára (ha ezt lehet színvonalnak nevezni?). Ez érzékeny veszteséget jelentett a város társadalmának egészét vizsgálva is. Megszűntek - legalábbis átmenetileg - Tokaj privilegiális jogai, s a jobbágyközösségekhez hasonlóan teljesítették hűbéri kötelezettségeiket a tokaji parasztok is. Az egységes szempontokat erőltető urbárium érzékeny csapás volt tehát Hegyalja népére, mégpedig azért, mert hiába laktak mezővárosokban a hegyaljai parasztok, abban az esetben, ha szántóföldet nem műveltek, akkor zsellérként kezelték őket.

157 A tokaji parasztok egy tői egyig ilyen zsellérek lettek. Innen eredeztethetően számunkra nagyon fontos annak a közösségnek a tanulmányozása, amely a Mária Terézia-féle urbáriumba belekerült. Véleményünk szerint az urbárium szerkesztői ezeket a zselléreket úgy ítélték meg, hogy ők alkották a város A tokaji református egyház 1709-es pohara. Felirata: A TISZA TOKAJI REF. ECLESIANAK DOMRADI K ANDRÁS FELESÉGE RÖCZEI SÁRÁVAL CSINÁLTATTA 1709. NS SZABÓ JÁNOS ÚR ÉS FELESÉGE NS LASKAY MÁRIA REPARÁLTA1TÁK 1827 - IK ESZT. paraszti közösségének törzsét. S mint ilyenek, a várost sújtó különböző terhek az ő vállaikra nehezedtek. 1. forrás: Egy jegyzék; címe: „Regestrum reparcionale portionales quantiter" (A porció-mennyiség összcszerkesztésénck feltárása), amelyben 3 tizedben írták össze a város népességét. Miután Tokajban a porciózás alapja elsősorban a szőlő volt, ezért e jegyzékben nemcsak a jobbágyságot szerepeltették, hanem feltüntetik a nemeseket is. Olyan névsor tehát, amelyben szerepel a szőlőterület „kapá"-ban, továbbá a termeti bor „hordó"-ban. S néhány megjegyzés, éspedig „nemes", „jobbágy", „miserabilis", s a városban viselt „hivatal". Összesen 479 családfő (háztartásfő) került összeírásra. Úgy tűnik, hogy e rcgesirum egy közel teljes városi névsor, noha bizonyosan kimaradtak ebből is az egyházi személyek (róm. kat. plébános, a 2 egyházi rend tokaji tagjai). 2. forrás: Tokaj 1774-es urbáriuma, a szokott nyomtatott bianco-füzet, tokaji adatokkal. Összesen 215 házas zsellér és 2 alzsellér szerepel a névjegyzékben. Természetesen az ingatlanok nem szerepelnek ebben, kivételt képez a lakóház. így nem tüntették fel a szőlőt, a rétet; éves szolgálatuk 18, illetve 12 nap gyalogrobot. Ide csatolhatjuk az ezt 157 Vö. Kalmár János, é. n. 71.