Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Hegyalján az élet számos területét statútumok, rendtartások szabályozták. Közülük csupán az 164l-es és az 1684-es szőlőrendtartást, továbbá az 1610-es és az 1745-ös halászati rendtartást említjük meg.

154 Ezek szövegszerűen az utókorra maradtak. Pontosabban mind a város elöljárósága, mind a földesuraság megőrizték, mintegy hivatkozási alapot szolgáltatva ezzel a mindennapi gyakorlat szabályozásához, avagy a vitás kérdések eldöntéséhez. Mindjárt hozzá is fűzhetjük, hogy szükségük is volt a tokajiaknak ezekre minden alkalommal, amikor a város népére nehezedő terhek emelésére törekedtek a felettes hatóságok, s mindenekelőtt a királyi uradalom. Azt tapasztalhatjuk, hogy nemegyszer teljesen eredménytelenül hivatkoztak a korábbi jogi állapotukra. Láttuk (a bevezetőben) a tokajiak erőfeszítéseit a földesúri terhek fokozása ellenében, a XVIII. század folyamán több alkalommal is. Ennek rendszerbe foglalására leglátványosabb példa az 1772-es invesztigáció volt. Amikor Mária Terézia császár- és királynő az ország politikai-gazdasági helyzetét szabályozandó, az egységes urbárium bevezetése mellett döntölt, a parasztok, a jobbágynép trónjáig is elhangzó panaszáradatára keresett (és vélhetően talált is) intézményesíthető gyógyírt.

155 Célja az egységesítéssel az volt, hogy mérsékelje a jobbágyterheket, hogy megakadályozza a földesurakat a mértéktelen követelésekben. Ez a nemes szándék azonban nem mindenütt, nem minden esetben A tokaji református egyház nozta meg a várt eredményt, sőt ellenkezőleg. Mások 1704-es pohara mellett éppen a Tokaj-hegyaljai mezővárosok népe került olyan helyzetbe, amely az előzőekhez viszonyítva tényleges romlást eredményezett, csak súlyosbította e városok paraszt népének helyzetét. Amikor a tokajiak a vármegye küldöttei előtt vallomást tettek a 9 kérdőpontra, természetesen, elemi erővel tört fel belőlük az a panaszáradat, mely életüket keserítette. Volt hivatkozási alapjuk arra, hogy eleik sokkal könnyebb körülmények között éltek és dolgoztak. Ezeket bizonyíthatták a korábbi urbáriumok. E sorban a legemberségesebb a Rákóczi-család által a XVII. században szerkesztett urbárium lehetett.

156 Szemben tehát számtalan jobbágyfalu népével, ahol olykor még holmi szerződés (contractus) sem szabályozta a földesúri-paraszti viszonyt, akik vitás kérdések közepette egyszerű szokásjogra tudtak hivatkozni, avagy éppen az urbárium szerkesztői előtt is ezzel élhettek. Ehhez képest (mármint az ilyen parasztfalvakhoz képest) Mária Terézia urbáriuma kétségtelenül előrelépést jelenthetett. Nem így azonban Tokajban. 154 Pap Miklós 1981. 71-81. 155 Barta János 1988 . 205-206. Hóman Báünt-Szekfü Gyula 1930. IV. k. 290-291. 156 Dongó Gyárfás Géza 1914. 274-275.