Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

ótott-tejből kivesznek egy kanálnyit és elteszik másnapra. Van, aki az eredeti ótót tartogatja, amíg el nem használja teljesen. Addigra újabbat tárol. Egymásnak szívesen kölcsönöznek az asszonyok ilyen ótót.

277 Az ótott-tej különösen nyári eleségnek kiváló. Hidegen nagyon ízletes, és kedvező hatással van a gyomorra. „Nálunk az ótott-tejet télen sültkrumplihoz fogyasztottuk. Nagyanyám deszkalapra kirakta kinek-kinek a pulicka adagját és ezt is ótott-tejjel fogyasztottuk."

278 Ereit turu használata már általános étkezési szokásnak számított Battonyán. Erre a célra készült oltóval kicsapatták a tejből a fehérjéket, s így állították el az érett turul (brtniá usturie, zreli sir). „Szopós bornyú gyomrát apróra összevágták, megsózták és a kimosott vízhólyagjába belekötötték. Ezt a készítményt füstre akasztották. Szükség esetén ujjhegynyi darabot kivettek belőle és vízbe áztatták. Ezt az előre langyosított tejbe öntötték."

279 Alkalmazták a sertés gyomrát is ótókészítéshez. Alkalmasint a községben dolgozó hentesek állították elő a tejótót és árusították. Emlékeznek arra, hogy a battonyai piacon egy juhászcsalád által előállított ótót vásárolhattak; Orodánék juhgyomorból készítették az ótót. Az ótóval felkevert tej 30 perc múlva májas lett, ezt feltörték és turus ruhába kiszedték az edényből. Egy napig is csurgott belőle a savó. Amikor 4-5 cipónyi nagyságú turu összegyűlt, felszeletelték, kisebb kádba rakták, majd rétegenként megsózták. A megtelt kb. 20 l-es kádat lesrófolták vagy kővel nyomatták le. Akadtak, akik nem szeletelve, hanem sóval összegyúrva készítették el az erősturu alapanyagát. Nem maradhatott el, hogy a kádba rakott turu tetejét olvasztott vajjal leöntsék. Ezzel megakadályozták a penészedést. Ahol több tehenet fejtek, ott mindig készítettek 1-2 kád erősturut. Ez a többnyire ősszel készült turuféle is böjtös eledelnek számított. Meg kell jegyeznem, hogy általában tehéntejből készült az erősturu. Ahol azonban juhot fejtek, ott vagy juhtejből vagy keverten állították elő az erősturut. Számos szokás tapadt a tejhez, annak felhasználásához. Ezek közül néhányat felsorolok. „Naplement után és napfelgyött előtt nem adtak ki tejet az udvarról. Ha mégis, akkor egy csipet sót vagy kenyér-morzsát dobtak bele."

280 Nem adtak ki tejet, mert , ellophatták a tejet a tehéntől. így mondották: „Marikám, ne haragudj, nem akarok bajt!"

281 S dobott bele egy kis sót. „Egy apátfalvi néninél voltam gulyás gyerek, aki azt mondotta, hogy elrontották a tehenét. Este az ajtóba kisszéket állított és keresztbe seprűt. így nem tudott bemenni a boszorkány az ólba a tehénhez."

282 „A szomszédasszonyommal történt. Míg fejt, az egyik szomszédasszonya ott állott mellette. Végzett a fejessel, el is ment. Elvitte a tejét a tehénnek. Ilyenkor bőg a tehén, nyugtalan, nem akarja leadni a tejet. Az ilyen tehenet napfeljötte előtt megfejik, a tejet a disznóvályúba öntik, s ott baltával napfelgyöttig verik. Annak a személynek, aki megrontotta, elvitte a tejet, erre meg kell jelennie az udvaron, aki rendszerint valamit kérni jön."

283 „Azt mondotta az egyik ember, hogy ő hallotta, hogy a szomszédjában lakó asszony tehenet fejt a házában, pedig nem volt neki tehene. Megfeji az olyan a kútágast is. A rontott tehenet úgy gyógyították, hogy 277 Marosán T., Jovicsin S.-né, Peity M. 278 ArgyelánT.-né 279 Jovicsin S.-né, Kakukk J.-né 280 Rékasi András 281 Lakatos Gy.-né 282 Rékasi András 283 Jovicsin S.-né