Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

c) A tehénlej szerepe a népi táplálkozásban Arról már szólottam, hogy általában is a paraszti táplálkozás nagyon fontos alapanyaga a tehéntej, különösen is igaz ez Battonyán, ahol a tej felhasználása közben a magyar alföldi és a balkáni hagyományok egymás mellett éltek, s olykor egymásra kedvező hatással voltak. Elles felé közeledve a tehén teje erős lesz, megavasodik.

265 Ez már emberi fogyasztásra alkalmaüan. Lassan elapaszt a tehén. A tehén gondozása férfimunka volt, a fejese azonban csaknem minden családban a lányokra, asszonyokra várt. 8-10 éves lányokat már megtanították fejni. „Azt mondották a régi öregek, hogy szájáról fejik a tehenet. Vagyis jól kell etetni, akkor tej is van." De az sem volt közömbös, hogy miként fejték ki a tejet. Amennyit bcnnehagytak a tőgyében, másnapra annyit elapasztott. Ezért a majorokban a fejős gulyások után egy embert mindig visszaküldték fejni, ezt csepegte tőnek nevezték. Míg borjú volt a tehén alatt, addig először a borjút szopatták. Minden csecset odaadtak neki, csupán a maradékot fejték ki. Később csökkentették a tej mennyiségét, csak a fél tőgyét szopatták vele. Fejés utolján a tej sűrűbb, vastagabb, több benne a zsír. „Nagyanyám, amikor fejt melléje állottam. Volt neki egy cserépbögréje, abba belefejte a tej utolját. Habbal, púposán, azután azt ott helyben megittam. Ez az erős tej, mondotta ilyenkor."

266 Battonyán fejőbe (§u§tar, vedrica vagy kravljaca), a szomszédos Kispcregen zsétárb'á történt a fejés. A frissen kifejt tejet köcsögökbe (checega, keceg) szűrték le, azokban tárolták. Az 1-2 literes cserépedényeket az aradi piacokon szerezték be. Jobbadán egyszerű, vörös színűeket vásárolták, mert a virágosok dupla értéket képviseltek. A cserépedény ára átlagosan az a búzamennyiség volt, amellyel megtölthették.

267 A tejesedényeket rendszeresen kiforrázták. Ha ez elmaradt, akkor nem adta fel a felit, gondozatlan edényben gyorsabban megaludt. Forrázásukra kenyérsütés után került sor. Ezt követően a ház előtti köcsögöste (crac, kecegnjar) helyezték, ott száradtak ki. Elles után fejt, sűrű, sárgás tejet föccs, esetenként fröccs (?) tejnek mondották adatközlőim. Vederbe fejték és megitatták a tehénnel. Ettől könnyen elveti a mását (pokla = sorte, loza).

268 A 2-3 napos gyengetejet (lapte crud, mlado mleko) összegyűjtötték, hogy több legyen, s felforralták. Ebből lett a guraszta (curgastá, zenkica) 269 „A tanya gyermekeit összehívták, s a tehénistálló előtt leterített pokrócon ülve fogyasztották el a cseréptálba kiöntött gurásztát. Mikor befejezték az étkezést, akkor egy abrosszal letakarták és leöntötték vízzel őket azért, hogy ilyen bőséggel folyjon a tehén teje is. 3-4 tanyából összehívták a gyerekeket. Még pénzt is kaptak ilyenkor. Ez a szokás az előhasú üszők esetében soha nem maradhatott el. A gazdaasszony locsolta le őket vízzel."

270 Mások csak azt tudják, hogy az asszonyok is alig várták a gurásztát, azok is ettek belőle.

271 Volt, aki arra is felfigyelt, hogy csak 10 éven aluli gyerekeket hívtak ilyen alkalomra. „A 265 Arvai Pál, Lakatos Gy.-né. 266 Óvári Sándor közlése (Battonyán született). 267 Jovicsin S.-né 268 Papp Andor 269 Ehhez hasonló a kétegyházi szokásanyag is. Bencsik J. 270 Jovicsin S.-né; Ferenczi Imre külön tanulmányban dolgozta fel e témát. 271 Papp Andor