Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

Szölöbeli kolna (kunyhó) Kinepistye szőlőskertben Kovászos ugorkához, kovászos káposztához is kellett egy darabka kenyér. Segítségével jobban és gyorsabban erjedt a savanyítandó zöldségféle. Tályogot, kelést is gyógyítottak kenyérrel, miután összerágták, szappannal összekeverték. Az újév napján szegett kenyérből egy pillést a szoba gerendájába helyeztek, s az addig ott állott, amíg a kiscsirkék ki nem keltek. Beáztatva azokkal étették meg. „Amikor kenyeret sütöttek, búzát verni szerencsédenséggel jár. Kiég a mag a földből."

262 A szerb menyasszonyt az anyósa két kisebb kenyérrel (cipó) fogadta háza küszöbén. E két kenyeret, két szál gyertyát, két üveg bort adtak a kezébe azért, hogy életük bőséges, világos és kedélyes maradjon. b) A háztartás ételeiből Külön kell megemlítenem a bodakot. Sós vízzel gyúrt tészta, miután pihentették, ujjnyi vastagra kinyújtották. Kerek alakú maradt, mint a lángos. Megmosták, tetejét megsózták, késsel megkockázták és a kemence fődjén sütötték meg. Úgy maradt, ahogyan bevetették, mert nem volt benne kelesztő anyag. Pénteken és szerdán sütötték, akkor böjtöltek a szerb és a román családok. Böjtös eledelnek számított, egész nap rájártak. Lisztes ételek közül Battonyán a lebbencs és a tarhonya általánosan használt volt, sőt napjainkban is gyakran elkészül, különösen az előbbi. 262 Svarak Vazul