Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

3. AZ EGYÉN ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETE Az a korszak, amelyet a néprajz sajátos eszközeivel elérhetünk és bemutathatunk, az adatközlőink szüleinek ifjú korától, nagyjából az 1890-es évektől veheti kezdetét. Különösen pedig adatközlőink gyermek- és ijfúkorának évtizedeire, az 1900-as, 1910-es évekre esik ez. De a recens néprajzi anyag a paraszti szóbeli hagyományozódás törvényszerűségei révén egy régebbi, gyakran archaikus állapot rekonstruálását teszi lehetővé. A település kollektív emlékezetében szinte máig megőrződött az a korábban bizonyos történelmi tény, hogy Battonya parasztságának domináns összetevője a szerb nemzetiség volt. Ez természetesen nem mindig mennyiségi arányokat tételez fel. Azt is, bizonnyal, de sokkal inkább azt jelenti, hogy településünk ítéletalkotásának, közgondolkodásának, közízlésének legmélyén tovább hatottak a szerbek által megélt társadalmi gyakorlat hol jelentősebb, hol lényegtelenebb elemei. Mindenekelőtt az érdekelt tehát, hogy milyennek tartják, milyennek tartották a régi szerbeket Battonyán? Mit tudnak róluk, hogyan szerepelnek a kollektív hagyományozódás egyes régióiban? „Azt mondotta a nagyapám, hogy amikor a komaszálás volt, akkor hozták őket ide Battonyára, mert elvállalták ezeket az elhagyott battonyai földeket. Szionda felé, meg a Basarága az ún. szerbek földje volt" - mondotta egyik adatközlőm.

92 „A leggazdagabb réteg Battonyán a szerb volt. Végtelen szorgalmú, takarékos családok voltak. Se a táplálkozásra, se a berendezkedésre nem sokat adtak. Élelmesek voltak és ma úgy mondanánk, hogy anyagiasok."

93 „A szerbek mulatósabbak voltak. Szerettek mulatni." „A szerbek, meg a románok igényesebbek voltak. Szép lovakat hajtottak. Meg szép szerszámokat csináltattak. Azok jobban meg is fizették a munkást. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a magyarok között voltak igen fukar gazdák."

94 A szerb lakodalmakban nagyon felkapott volt a felcsengőzött lovas fogat. A lovak oldala tele volt csörgővel, a végén egy-egy nagyobb csengővel. Adatközlőim sajátos társadalmi tünetként hangsúlyozták, hogy a szerbek „családjukban együtt voltak a nős fiúk az apjukkal. Az apa volt a fő. A lányok elmentek férjhez." Egybehangzóan bizonyították adatközlőim, hogy az 1910-es években is élő hagyomány volt a szerbek között a nagycsalád.

95 „Nagytata irányította a tanyán a gazdaságot Fiai, menyei mind a borozdában jártak, ő üzleteket kötött, adott-vett, adót fizetett. A kulcsokat is ő őrizte."

96 „Az apám két tanyáján 5-6 lófogat volt. Lovakkal dolgoztunk. Az apám dirigálta a munkát. De ő nem dolgozott, üzleti ügyeket intézett a városban. Meg Aradra járt. A lovaskocsin a lóhajtás tekintélyes dolog volt, az idősebb fiútestvérem feladata volt ez."

97 Egy példázat is élt közöttük. „Amikor az egyik apa nagybeteg volt, összehívta fiait. No fiaim, itt ez a pálca, megfogom és széttöröm. Még kettőt is. De egy köteget már nem. Hát ti is tartsatok össze halálom után."

98 A tanyán mindig a fiatalok laktak. A nagyszülők a városi lakásban éltek. Innen jártak iskolába is a gyerekek. Többször állandóan ott 92 Lakatos György 93 Nádori Mihály 94 Lakatos György 95 Ferenczi Imre 1975-76. 260. 96 Sztanojev Branko paraszti adatközlő, Battonyán született 1916-ban. Apja Blagoja (Battonya, 1885), anyja Marin Miriszka (Varjas, 1891), mindketten szerb parasztszülők gyermekei. Módos parasztok maguk is. Adatközlőm kitűnő gazdálkodó, különösen lótenyésztésben jeleskedtek. Elvégezte a szarvasi 2 éves mg. szakiskolát. 97 Marosán Tódor 98 Uő.