Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

1 kazal idei gyep széna, 4 kazal búza szalma, 1 kazal zab szalma, 1 laképület zsindellyel fedett; szoba, konyha, kamra, 1 zsindelyes, faoszlopos épület, egy cselédház náddal fedett, egy kis cselédház náddal fedett, egy fa kotárka (góré) lécekkel, zsindellyel fedett, 1 ló istálló kukoricza szárral és szalmával fedve, 1 ökör istálló szalmával fedve."

87 Mégis ezek (a Vértanok, a Balták, a Stájerok) jelentették a földesuraságot Battonyán. ök és a hozzájuk hasonló „uraságok" az így bérelt területeket a helybeli és a környék kertészfalvaiból igen gyakran elűzött nincstelenekkel műveltették meg.

88 Már ekkor korszerűtlen majorsági gazdálkodásukat a cselédek és a részesek munkájára alapozták.

89 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy egyre-másra buknak bele vállalkozásaikba.

90 Ilyen gazdasági tényezők együtthatásának eredménye tehát az 1920-as statisztikai felmérés során rögzített társadalmi rétegződés. S elmondhatjuk, hogy (mivel a földből élők alkották a népesség 73%-át) Battonya változatlanul paraszti település maradt. A lakosság fennmaradó 27%-a pedig így oszlott meg: Foglalkozási csoportok Kereső Eltartott összes %-a Rétegek Iparos 771 898 1 669 12,1 Kereskedő 158 205 363 2,6 Közlekedés 63 184 247 1,8 Közszolgálat stb. 202 274 476 3,4 Véderő, nyugdíjas, egyéb 237 263 500 3,6 Házicseléd 204 16 220 1,6 Napszámos 93 160 253 1.8 Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy Battonya vitathatatlanul agrárjellegc ellenére kik és milyen mértékben őrizték meg a hagyományos paraszti kultúrát. A kérdés első részére a választ megadnunk nem is olyan egyszerű, hisz láttuk, hogy a lakosság 50%-a, a nincstelenek, noha mindennapos kapcsolatban állottak a paraszti termeléssel, mégsem tekinthetők olyan rétegnek, amely egyértelműen e hagyományokat hordozhatná. Tapasztalataink azt mutatják, hogy leginkább a kisbirtokos parasztság élt itt is a trandicionális paraszti kultúra által meghatározott normák szerint. Különös módon erősítette ezt a tendenciát, mármint a hagyományőrzést a tanyákhoz kötött életmódjuk, továbbá mind a román, mind a szerb parasztcsaládok ragaszkodása nemzetiségi kultúrájukhoz. Esetükben a nyelvi szigetekre jellemző konzekvens tradícióőrzésnek is tanúi lehetünk.

91 Ezekről győződhetünk meg akkor is, ha a paraszti adatközlők életrajzi adatait alaposan tanulmányozzuk. Feltett kérdésünk második részére, a hagyományos kultúra megőrzésének mértékére a következő fejezetek adják meg a választ. 87 Uo. 635/1862. 88 Szabó F. 1964. Uo. 214/1862. Höhn i. m. 9. 89 Példák az „urasági majorok" felszereltségére: , Jakabffy Alajosnak 5 db ökör, szekér, 7 kocsi, 1 db szánkó, 12 db vaseke, 8000 dohánykötél, 12 járom és tézsla, 10 db hám, 2 db vasborona, 1 morzsoló, 1 szecskavágó volt. 1177 kereszt búza, 212 kereszt árpa, 42 kh feles kukoricza, 15 kh feles (kertész) dohány." BL. B. Pp. iratok. 1769/1871. Ellentétes példa Maly Gedeon Mbánhegyesi bérlő majorjából: „3 db gőzcséplőgép, 2 db aratógép, 3 db vetőgép, 12 db szekér." Uo. 1266/1871. 90 Uo. 425/1861. Höhni. m. 9. 91 Vö. korábbi adatokkal.