Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
Battonya jobbágy-paraszt társadalmának jellemzése 1. A PARASZTI LÉT GAZDASÁGI ALAPJA Amikor Battonya XVIII. századi újratelepüléséről fejtjük ki véleményünket, óhatatlanul is élőnkbe ötlik, hogy vajon mi lehetett a magyarázata annak, hogy egy adott földrajzi hely megszakításokkal bár, de lakott évezreden át. Mi az oka annak, hogy Battonya újratelepült a török mérhetetlen pusztítását követő évszázadban? Miért e helyet ülték meg újra azok a szerb családok, akik elsőként vállalkoztak arra, hogy e lakatlan pusztán élni, gazdálkodni kezdjenek. Nem a véletlen műve! Bizonyosan szerepet kapott az alig változó tájban a Szárazér, amely valamikor sokkal jelentősebb vízfolyás volt. 7 A régi településhely a Szárazér partján ott lehetett, ahol a mélyebben fekvő, szikes legelők és a partosabb, jobb minőségű, szántásra-vetésre alkalmas táj találkozott. Az pedig csaknem bizonyos, hogy a mai település egybeesik elődcinek földrajzi helyével. 8 A térszíni formák alig utalnak az említett talajbeli különbözőségekre. Csak azok ismerik, ismerhetik ezeket az eltéréseket, akik a földdel, a talajjal mindennapos termelői kapcsolatban éltek. A battonyai szántó-vető parasztember éppen úgy tudta azt, hogy hol érdemes búzának szántani, mint a legelőre utalt göbölyös, aki a legjobb füvű legelőkre hajtotta az általa pásztorolt állatokat. Battonya az 1808-as földesúri regulázás előtt a folyóparti halmaztelepülések képét mutatta. Erről tanúskodik a II. József-féle katonai felvétel térképe is. A regulázást követően egyenes, széles, sakktáblás rendszerű utcáival már a mesterséges településekre jellemző faluképre utal. A közigazgatás érdekében négy kerületre (fertály, tized) tagolták a települést. Ennek megfelelően alakult az egyes fertályok népi elnevezése is. Mégpedig az északnyugati a Biszerika (templom), másként Betyárfertálykéní emlegetik; az északkeleti a Túlazér, ismerik azonban Kokotakéni is; a délnyugati rész aHantváros; a délkeleti fertály a Susán. Ez települt be utoljára, az első világháborút követően. Itt van a Szárazér partján a Cigányfertály is. Az egykori Susán szélén terült el a Postakert is. A postakocsikban itt váltottak lovat. Később bolgárkertészek bérelték és öntözéses kertművelésre rendezkedtek be ott. 9 A népi névadás alapján egy jellemző vonásra kell felhívnom a figyelmet, éspedig a település egykori központja a Biszerika volt. Innen nézvést adhatták a Túlazér fertály elnevezését is. Itt volt a település földrajzi és társadalmi magja, a szerb templom környékén. Bármennyire is kézenfekvő volna egy etnikai elkülönülést megrajzolni Battonya településtérképére, ez korántsem ilyen egyszerű kérdés. Különösen nem az első világháborút követően, hisz az 1922/23-as kitelepedési hullám lényeges változást eredményezett a település nemzetiségi összetételében. 10 Nem mindenben felel meg tehát az a vélemény a valóságnak, hogy a románok a Biszerika, a szerbek inkább a 'Túlazér fertályokban éltek, élnek. Általában a jómódú szerb parasztok az utcakereszteződésekre telepedtek. Erről részletesen is szólok majd. Az utcák belsejében pedig vegyesen telepedtek magyar, román és szerb családok. Megfigyelték azonban, hogy egy szerb vagy román család beköltözvén 7 Marosi Sándor-Szilárd Jenő 1961. 303., 309. 8 A régészek terepbejárásaira kell hivatkoznom. 9 Ma is élnek bolgár leszármazottak a faluban. 10 180 család, összesen 710 fő települt át a jugoszláviai Rigómezőre. Maday i. m. 29.
