Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

kiveszett. Több esetben arra is van példa, hogy más szokásokból került át e koszorúkészítési rítusba egy-egy növény, mint az alma,

11 illetve a fokhagyma.

12 Az Iván-napi koszorú készítése szélesebb elterjedtségére utalnak azok az adatok, amelyek szerint „A Szent Iván estéjén kötött koszorút, mint a menyasszonyság jelképét, sokfelé ruházzák fel különös erővel. Göcsejben a leányok régi szokás szerint mezei virágból kötik ezt a koszorút. Más helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzugráláskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztják."

13 A Gyulán leírt szokás részleteire egy bajai délszláv szokásanyag nyújt további magyarázatot. „A lányok Szent Iván virágából (ivanjac) koszorút fontak és fejükre tették. Ha több lány is volt a családban, csak a legidősebb koszorúzhatta meg magát, húgai csupán a kezükben tarthatták. (...) Hazamenve, a lányok koszorújukat a háztetőre dobták. Akié lecsúszott, az nem remélhetett szerencsét. Mások a ház homlokzatára tűzték. Ezt a legények éjszaka ellopták."

14 A Magyarság Néprajza szerint az Iván-napi mágikus cselekvésekben a nőké a főszerep.

15 Nincs ez másként az általam tanulmányozott román (és szerb) szokások esetében sem. A lányok, asszonyok ilyen kapcsolata e rítusokkal egyértelműen utal a termékenységvarázslással való összefüggésére. Érdemes az elmondottakkal egy gondolat erejéig összevetnünk a sínziene (Galium verum) szerepkörén belül a tejoltó funkciót, amely valószínűen az egyszerű eljáráson túl a növénynek mágikus erőt is kölcsönzött. Ilyeténképpen a szóban forgó, illatos virág átkerült a konkrét gyakorlatból a népi hitvilág cselekvésrendszerébe. További összevetésre és következtetésekre nyújt lehetőséget a tejoltó galaj román népi elnevezése, a sínziene jelentéstani vizsgálata. E népi terminológia ugyanis biológiai jelentése mellett az Iván-napi ünnep népi elnevezése is egyben, ugyanakkor a (nőnemű) boszorkányok jelölésére is használatos. 11 Az alma szerepéről számos helyen megemlékezik a néprajzi irodalom. Vö. Bálint Sándor 1977. 477. 12 A fokhagyma gonoszűző, bajelhárító, óvó szerepe közismert. 13 Bálint Sándor 1942. 63. 14 Bálinti, m. (1977) 476. 15 Magyarság Néprajza, é. n. IV. 278.