Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
múlt század második felében a román és a szerb egyház különvált, s ettől kezdve a románok az „újnaptár" (gregorián), a szerbek az ónaptár (Julián naptár) szerint ülték ünnepeiket, közöttük is Keresztelő Szent János születésének (június 24. ) ünnepét. Miből 2 hetes időeltéréssel kell számolnunk. e) Nemcsak a lakóházakon, hanem a templom, sőt a tanyaépületeken is helyeztek el (máig is) egy-egy ivánkoszorút. f) Magyarcsanádon a koszorúkészítés és alkalmazásának szokása (noha román és szerb ortodox vallású családok itt is erősen keveredtek) differenciált állapotot tükröz. Mint írtuk, s láttuk, a család számos tagja készít koszorút búzaszenteléskor. A koszorúk felhasználása lokálisan elkülönülhet, de szerepük egy, éspedig a baj elhárítása, a jó (a szerencse) biztosítása. A sínziene felhasználási köre a battonyai románoknál is a szerbek szokásával mutat azonosságot. Péter-Pálkor is készült virágkoszorú, amelyben alma is szerepelt. Megállapíthatjuk, hogy ha meg is maradt a szokás egy-egy eleme, annak irracionális tartalma fokozatosan halványult, végül kihalt. Többnyire már magyarázattal nem rendelkező, formai elemekre emlékeztek adatközlőim, s e jelképes gesztusokká szelídült szokásokról tettek említést. A magyarcsanádi adatok egy része e szabály alól kivételnek számít. Inkább az ellenkezőjére vannak adataink, mint pl. Battonya, ahol a sinziene-virágból (is) készült koszorú alkalmazása már egyszerű akció. Fontos mégis utalnunk arra, hogy a tejoltó galaj mellett feltűnő az alma (korai alma), továbbá a fokhagyma szerepeltetése e szokásban, utal a rítus (avagy rítusok) egykori funkciójára. Hasonlítsuk össze Moldován Gergely (sajnos településekhez nem kötött) adatközlését az előbbiekkel, hogy közelebb kerüljünk e szokás tartalmának felfedéséhez! 3 „Keresztelő Szent János születési napja (Sânzâene) június 24-re (újnaptár) esik. Megelőző napon a gyermekek kimennek a mezőkre, szedik a Sânzâene (kákafű, galium verum) szép sárga virágát, s azt koszorúba fonják, azzal felkoszorúzzák a határban lévő keresztfákat, feszületeket; otthon a méhesben a méhkasokat; szétszórják azokat a kertekben is, mert általában hiszik, hogy áldásthozó hatással bír. Mikor a nap lemenőben van, a családtagok virágkoszorúikkal a ház előtt sorakoznak; a férfiak virága keresztalakban, a nőké körben van fonva s felhajtják egyenkint a háztetőre. A távollevő családtagok részéről is szoktak koszorút dobni a háztetőre. Ha a feldobott virág a fedélzeten marad, tulajdonosának abban az esztendőben jó dolga lesz; ha leesik, bajt, halált jelent; ha pedig reggelre valami hajszál tapad a koszorúhoz, jót jelent." Összegezés Keresztelő Szent János születésének, illetve Szent Ivánnak a napja egybeesik a nyári napfordulóval (június 24.); a jelesnapi kalendáriumok, néprajzi összefoglalások általában hangsúlyosan, nyomatékkal kezelik az Iván-napi népszokásokat. Altalános, Európa-szerte megünnepelt voltára Dömötör Tekla is utal. 4 Szerinte az európai Szent iváni szokások fő vonásai a következők: tűzgyújtás (tűz átugrálása, fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése). Mágikus cselekedetek, melyek tűzzel vagy vízzel kapcsolatosak. Növényekkel (füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel) kapcsolatos cselekmények és hiedelmek. Szerelmi varázslás, jóslás. Keresztelő Szt. János tisztelete. 3 Moldován Gergely 1913. 297. 4 Dömötör Tekla 1964. 139.
