Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
den családtagnak csináltak egy-egy koszorút, felnőttek számára is. A koszorúkat „megnevezték", hogy melyik koszorú kié a családból, s feldobálták a tetőre, akié legurult, arra azt mondották, hogy az hal meg előbb. Arra is utalt, hogy Battonyán összekeveredtek a szerb és romári szokások, mert rendszerint vegyesházasságot kötöttek a szerb és román család tagjai. 8. A mezőn nőtt sárga virágból készült az Iván-napi koszorú. Ott nőtt ez a fű, ahol nem szántották rendesen a földet. Iván-nap délutánján fonták a koszorút, s még akkor este felakasztották a lakóház falára. A koszorúhoz „zöld"-et tettek, s másfajta virágokat, pl. rózsát is. Egyesek fokhagymát és péter-páli (apró) almát is helyeztek a koszorú fonatába. A koszorúknak tetőre dobálására nem emlékeznek, s nem ismerik az ezzel kapcsolatos szokást. 9. Magyarcsanádon a mezőn, legelőn nőtt sárga virágot (nevét nem tudta adatközlőm, csupán biológiai leírását) Péter-Pál körül szedték és koszorút fontak belőle. Ezt a lakóház utcai homlokzatára egy szegre helyezték fel. Ott száradt el is. E virágot a férfiak és nők gyűjtötték. De búzaszenteléskor is készítettek koszorúkat, mégpedig a zöldbúzából, pipacsból, búzavirágból három ágra fonták meg. Gyerekek is, felnőttek is fonták, egy családban többen is készítették. Ezeket a mezőről hazavitték, s jutott a háztetőre, a kútba, illetve a háziállatok elé is. Átaldobták a háztetőn, s ha átesett, jó jelnek számított, de azon igyekeztek, hogy a tetőn megálljon, mert az szerencsés jel volt. Ha a másik oldalt a szomszédba lehullott, a háziállatok fogyasztották el. A magukkal hozott koszorúkból azért dobtak saját jószágaiknak, hogy ne legyenek betegek. A kútba pedig azért került, hogy vize ne fertőződjön el. Koszorút fontak Péter-Pálkor (!) is, amely kerti vegyes virágból készült, de minden esetben két-három apró (péter-páli) almát is fontak bele. Ezeket is hasonló céllal dobálták a tetőre. Meg kell jegyeznem, hogy a sínziene-t adatközlőm is Anna-nappal hozta kapcsolatba. A szokás jellemzése adataink tükrében a) Gyulán csak a családtagok részére készített koszorúval kapcsolatos jóslás szokását ismerték. Úgy látszik, hogy a szokás gyakorlásában csupán a lányok és asszonyok vettek részt. A virág gyűjtését Iván-napján a gyermekek végezték, s e jelek szerint a szokásnak már a század elején is erősen játék jellege volt. b) Battonyán a görögkeleti vallású szerb és román etnikum keveredése folytán az Iván-napi szokásban is erős keveredés figyelhető meg. Ismert és máig gyakorolt szokás a lakóház utcai homlokzatát díszítő (!) Iván-napi koszorú készítésének és elhelyezésének gesztusa; ugyanakkor emlékeznek még a családtagok számára fonott és a nádtetőkre feldobált koszorúk készítésének, alkalmazásának szokására is. Amíg azonban az előző (délszláv) szokásrészlet, a lakóházra függesztett koszorú a mai napig élő, eleven, bár „töredékes" hagyomány, addig a jövendő kutatásával kapcsolatos szokásra csak szórványos emlékanyagunk van. c) Battonyán a virág gyűjtésében nők, elsősorban idős személyek, elvétve férfiak vesznek részt. A piacozás révén az idős nők nyertek fokozott szerepet. Gyermekek alig vettek részt az előkészítő szakaszban. d) Nem jelentéktelen az időpontban mutatkozó kettősség sem, hiszen Gyulán Ivánnapján, amíg Battonyán az előző napon gyakorolták a szokást. Itt utalnunk kell arra, hogy Battonyán a szerb és román családok körében abból is időzavar támadt, hogy ugyanis a
