Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

a fiatalabb asszonyok csinálták, a férfiak nem vettek részt e munkában. Gaztetejes lakóházakra dobálták fel. Ha az ilyen koszorú leesett a tetőről, akkor azt mondották, hogy a „gazdája" meg fog halni. Nevettek rajta. A szerb (!) házakat arról lehetett megismerni, hogy a falon ott függött esztendőn át az Iván-napi koszorú. 5. Más adatközlőm szerint az Ivánnapi virág a szerbek temetőjében, meg az útfeleken nő. Idősebb személyek mentek szedni, s ők is kötötték meg koszorúnak. Míg a feleségem élt - mondja -, addig nekünk is volt Iván-napi koszorúnk, de azóta én elhanyagoltam. A mai fiatalok már nem is ösmerik ezt a virágot. Az Iván-napi virághoz más virágot is hozzákötöttek, amikor a koszorút készítették belőle. 6. Adatközlőm az Iván-napi koszorú fonásával kapcsolatban elmondotta, hogy az Iván-napi virág mellett volt a koszorúban fokhagyma is. Az anyja még tiszta mezei virágból szerette kölni az Iván-napi koszorút, s minden esetben egy-egy fej száraz (zöld) fokhagymát helyezett el a koszorúban. 7. Iván napot a szerbek nagyon tartják még ma is - mondotta egyik adatközlőm. Itt arra is utalnom kell, hogy viszonylag fiatal kora ellenére is jól emlékezett c szokás korábbi jellegére, s elmondásából a következő kép bontakozott ki: Iván napjára koszorút fontak ivánvirágból. A szőlőben, a dűlőutak mentén, meg a szerb temetőben nőtt az ilyen sárga virág. Amikor a mezőt kaszálták, már eleve úgy vágták a füvet, hogy egy-egy bokor ivánvirágot kihagytak. Nem vágták le, jó lesz majd koszorúnak - vélekedtek. Gyermekkoromban öregasszonyok is árulták a hetipiacokon az ivánvirágot. A koszorú alapja a diófa levele volt, s az ivánvirág mellé került bele margaréta stb., s úgy fonták össze, hogy csupán a végét kellett madzaggal összekötni. Arra is emlékezett, hogy Iván-napján minIván-napi koszorú egy parasztház falára helyezve