Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

hogy nemsokára férjhez megy. A koszorú készítésében a gyermekek mellett idősebb asszonyok is résztvettek. Arra is sort kerítettek, hogy „a szomszédasszonynak is csánáltak egyet". „No, dobjátok fel az enyémet is!" - szokták mondani a gyermekeknek. A virágkoszorúk aztán a tetőn száradtak el, az eső, a vihar lehordta azokat. Ennek azonban már semmi szerepe nem volt a szokásban. 2. Egyik adatközlőm, miután tőle érdeklődtem gyulai román jelesnapi szokások után, néhány nap múlva az alábbi szokást mondotta el, mint olyat, amely a nagyrománvárosiakra rendkívül jellemző volt: „Keresztelő Szent Jánosnapján (június 24.) a család annyi koszorút font, ahány tagból állott. Mégpedig a mezsgyén nőtt, ún. Szent Anna-virágból. E koszorúkat feldobálták a nádas házak tetejére, ahol azok elszáradtak. A koszorúkat egy-egy családtaghoz kötötték, illetve megjegyezték, hogy melyik koszorú melyik családtagé, s akié először esett le, az halt meg előbb - mondották." Adatközlőm hozzáfűzte, hogy e szokásra többször visszaemlékezett az édesanyja is. 3. Egyik idős férfi adatközlőm a virágkoszorú kötésének és a fenü módon való alkalmazásának szokását gyermekkorában az Arad megyei román falvakban látta. Maga is Piluból (Nagypél) származott át Gyulára. Szerinte Anna-napi virágot szedtek, s abból fonták e szokásban szereplő koszorúkat. 4. A battonyai szerbek körében máig él az Iván-napi koszorúfonás szokása. Egyik adatközlőm a következőket mondotta el: Van egy virág, amelyből e koszorú készül. Vadon nő. Szőlőbe vezető út mentén, a római katolikus temető mellett találhatni e virágot. De idősebb asszonyok a piacon is árulták. A koszorú Iván-nap előestéjén készüli, melyet aztán a kiskapu fölé, a lakóház utcai homlokzatára akasztottak fel. De kötöttek ettől kisebb koszorúkat is, éspedig ahány családtag volt, annyi koszorút fontak. A nagymama és Iván-napi koszorú készítése Magyarcsanádon