Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
A „TEJOLTÓ GALAJ" A ROMÁN (ÉS A SZERB) IVÁN-NAPI SZOKÁSOKBAN Keresztelő Szent János születésének ünnepe, Szent /vá/i-napja (június 24-e), amely egybeesik a nyári napfordulóval, a hazai görögkeleti vallású népi közösségek hitéletében, illetve népi hiedelemvilágában egyaránt jelentős funkciót töltött be és tölt be napjainkban is. Természetesen nem ismeretien Iván-nap megünneplése a magyar nyelvterület paraszti jelesnapi szokásaiban sem; noha a tejoltó galaj (Galium verum) szerepe, úgy tűnik, az utóbbi körben kevésbé fontos; míg ennek a fordítottja érvényes a román (és szerb) etnikumok esetében. 1 Az Iván-napi ünnepkör egyik szembeötlő, külsőségeiben esetenként máig továbbélő mozzanata az Iván-napi koszorú készítése, illetve e koszorúnak mágikus célzatú szerepeltetése. Elöljáróban megjegyzem, hogy e vonatkozású néprajzi gyűjtést Gyulán (a Nagyrománvároson), Battonyán és Magyarcsanádon végeztem. 2 Az említett Iván-napi koszorút, amelyet településeink román (és szerb) lakói rituális szerepkörben alkalmaztak, alkalmaznak napjainkban is, egy, a mezőkön, gyepeken, dűlőutak mentén tenyésző sárga virágból fonták. Jellegzetes virága Iván-nap környékén nyílik. E növény román népi elnevezése sínziene. (Megjegyzendő, hogy a gyulai és magyarcsanádi adatközlőim e sárga, Iván-napi virág román nevét Anna-napi virágként értelmezik magyarra fordítván a fogalmat.) A szokás leírása 1. Az Iván-napi koszorú mezei virágokból készült. Egy sárga virág - adatközlőm nem tudja megnevezni - volt a legfontosabb, ott terem, ahol a pipacs, a búzavirág. A gyerekek Iván-napján (június 24.) mind mentek virágot gyűjteni, nagy csokrokat szedtek és hozták haza. A virágszedésben fiúk és lányok vegyesen vettek részt. Az ünnep délelőttjén egyházi szertartáson vettek részt, délután pedig csoportosan mentek a mezőre virágot szedni. Olykor a család idősebb nőtagjai részére is szedtek ilyen virágot. A virágok szedésére már előre számítottak, készültek rá. Tudták azt. Az idősebbeknek nem kellett figyelmeztetni erre a gyermekeket. Az összegyűjtött virágokból kb. 20 cm-es átmérőjű koszorúkat kötöttek, a „sárga virág" mellett pipacs és búzavirág is került a koszorúba. Szőlőkötöző hárssal erősítették össze a koszorút. Mindegyik gyermek készített magának egy-egy koszorút, majd régi, nádtetős házakra dobálták fel. Volt, aki háttal fordult az épületnek, mások egyszerűen feldobták a koszorút. Akinek leesett a koszorúja, arra azt mondták, hogy az hamarosan meghal; akié fentmaradt, arra pedig, 1 Június 24-e (a nyári napforduló) a jelesnapi szokások rendszerében a karácsony jelentőségével rendelkezik. Bálint Sándor (Ünnepi kalendáriumában) éppen ezért tudományos rendszerében (is) így vonja meg a szokások határterületeit. 2 Adatközlőim, a felsorolt néprajzi közlés sorrendjében: Anka János és Anka Jánosne (Márkus Mária), 1898 és 1906, Gyula; Szabó Demeter román lelkész ( -1979) Gyula; Dobricza Traján román paraszt, 1900, Gyula; Neducsin Stéva szerb paraszt, 1899, Battonya; Romák Milán szerb paraszt, 1904, Battonya; Kollár Zsófia román-szerb asszony, 1910, Battonya; Szvetykó Ivánná román-szerb asszony, 1933, Battonya; LipovánGyörgy román paraszt, 1901, Battonya; Olteán Tivadarné román asszony, 1922, Magyarcsanád.
