Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

4.6.2. Elles után először bal kézzel kezdtek a fejeshez, mégpedig keresztbe fejték a csecseket, vagyis az első után a harmadikat, majd a másodikat és negyediket. Ugyancsak keresztbe vezették a tejsugárt is a sustárba. 4.6.2.1. Egyesek 9 napig így fejték a tehenet az eilest követően. 4.6.3. E szokásokat különösen az előhasú üszők ellésekor tartották be. Szigorúan ragaszkodtak a hagyományokhoz. Még curiastat sem adtak ki a házból 9 napig. 4.7. Naplemente után tejet általában nem engedték kivinni az udvarról. „Elvihettek a gonoszok a tejét a tehénnek. Lehet, hogy volt is abban valami. Volt olyan asszony, aki elvitte a másik tehenének a tejét, hogy a sajátjának több legyen." 4.7.1. Elterjedt szokás volt az is, hogy az eladott vagy elajándékozott tejbe csipetnyi sót dobtak, hogy ezzel védjék a tej hasznot. 4.7.2. Méhkeréken is volt, aki el tudta vinni a tejet. De olyan is akadt, aki meggyógyította a tehenet. 4.7.2.1. „Egy tehenünk is így járt. Nem jött be este a kapuból, csak bőgött, s elszaladt ahhoz a kapuhoz, ahová „elvitték" a tejét. Drii Stefán bácsinak szóltunk. Mondotta, mi a baj? ő tudott. Este eljött, s ahogyan a tehenünk ment az udvaron, ásóval sorra felforgatta a nyomát, meg valamit csinált még és rendbejött a teje." (Drágán T.) 4.7.2.2. Ha elvitték a tejet, elapasztott (o-nt'arcát), akkor egy emberhez fordultak, aki azzal foglalkozott. Szegény volt. Volt, aki csak bajt tudott csinálni, de jót nem. Ez az ember mondotta, hogy a gonoszok este mennek az istállóba, s éjszaka viszik el légy vagy más állat alakjában a tehén tejét. 4.7.2.3. Ruzsáék tehenének is elment a teje. Egy ember visszahozta; de éjjel csinálta, s miként és hogyan csinálta, nem figyelhették meg. Csak megjött a tehén teje. 4.7.2.4. Ha elment a tehén teje, titokban kellett tartani. 4.7.3. Gonoszűző hatása volt az elsőtejből (puroi) készült pogácsának is. Tejből és lisztből gyúrták. Megszárítva, zacskóban tárolták a kamrában, csak akkor étették meg a tehénnel, ha baj volt, ha apadt a teje. 4.7.3.1. Ezt a pogácsát együtt adták oda az elcserélt vagy értékesített tehénnel. Egyébként bele is dögölhetett az állat abba, hogy elmaradt tőle a pogácsa. 4.8. Megjött a tehén teje, ha egy karé kenyeret megsózva az istálló ereszébe dugtak, s egy este és egy éjszaka ott állott. Hajnalban, napkelte előtt kevés tejet fejtek rá, majd éhgyomorra étették meg az állattal. 4.8.1. Ha baja volt a tehénnek, általános szokás szerint ugyanígy jártak el pirítóssal is, s azt korpába keverve étették meg az állattal. 4.9. Ha véres lett a tehén teje, akkor úgy ment reggel a gazdaasszony (esetleg férfi) fejni, hogy kést helyezett a sustárba. Ennek az élére fejte rá a tejet. A kés elvágta azt, aki megrontotta a tehenet, mire meggyógyult a beteg állat teje. 4.10. Ha fecske repült át a tehén hasa alatt, akkor is véres lett a tej. De ilyenkor 3 nap alatt magától meggyógyult. 4.10.1. Ha a tehén hasa alatt átrepülő fecske szárnyával megérintette a tehén tőgyét, akkor is véres lett a teje. 4.11. Nem szabad késsel aprítani a tejbe kenyeret, mert véres lesz a tehén teje ettől. Csak törve áztatták benne. 5. A tehéntej a népi hiedelemvilágban 5.1. A csecsemőnek csak 3 hónapos korától adták a tehéntejet, akkor is csak forralva, nehogy hasmenést okozzon neki.