Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
Fehér József: ARCKÉPVÁZLAT BENCSIK JÁNOSRÓL
Nem is volt egytlen pakli sem gyerekkoromban. Nos, ilyenkor szó esett mindenről, s különös élvezettel hallgattam a régi történeteket: a tarajos kígyóról, amely a Tisza füzeseiben tanyázott, meg a kismajori erdőben, a homokgödrök táján. Ha megzavarták pihenését, akkor felugrott, kukorékolt, mint a kakas, és úgy haladt az ember, a gyermek után, mint az ostor. Föl-földobta magát a talajról, s ha utolérte az embert, akkor hátbaverte. Piros, oldalra dűlő taraja volt. Nemegyszer halállal végezte az arratévedt. Másik kígyóféle volt a Tiszában tanyázó óriáskígyó. Kacsákat, libákat nyelt el. így is fogták meg, amikor egy élő libát erősítettek horogra, ráakadt, de sokáig vergődött míg engedett a halálnak, s megdöglött. Összetörte a ladikot, vízbefullasztotta a bátor halászt, a révészt is. E sorban emlegették az óriásharcsát is, amely hasonlóan libákat kapott el a vízben. Apám látta is, amikor kétökrös szekéren szállították a Tiszától a faluba, a porban csúszott a farka, olyan hosszú volt, hogy lelógott róla. - Olykor vízbe fulladások rémisztő képe kavargott bennem. Itt is, ott is elragadott valakit a víz. 1944 nyarán egy gazdatiszt-növendék lelte halálát az ördögfoknál. Beleugrott fürödni, és soha nem jött fel. Kihúzták a partra. Pénteken sült kenyeret kerestek, azzal kutatták fel, mert az ott megáll, ahol a holttest van a víz mélyén. Meg is lelték ezt is. Ott! Másik területe a hagyományanyagnak a kincseket tartalmazó halmok, de általában is az elásott kincsek voltak. Itt is, ott is tudtak halomról, amelyben kincs, elátkozott pénz rejtezik. Szent György-nap éjszakáján kék lánggal ég, vagy tüzes kerekek gördülnek le a halomról, éjfélkor. Meg lehet figyelni, de kevés embernek van annyi bátorsága, hogy cselekedjék is. Csege határában is volt ilyen halom, a Filegória. - Apám a táltosokról is beszélt, azokról, akik foggal születtek, s 4-7 évig nem mutatkoztak emberek között, s ettől kezdve járták a világot. Bika képében harcoltak egymással. Táltosok, garabonciások összeolvadtak apám emlékezetében. Tejjel kínálták őket. Ugyancsak forralt tej volt egyetlen tápláléka a gyermekbe bújt kígyónak is. Ezzel csalhatták ki. Kígyók, táltosok, boszorkányok világa volt ez. Apám hitt a boszorkányokban. Miért ne? Erre nevelték szülei, erről hallott világéletében. Élete alkonyán is hitt abban, hogy a közelmúltban boszorkánynak változott nászasszonya; fekete macskaként zavarta őket az egyik esti tanyázás után haza. Voltak ott malacnak változott boszorkányok, ló alakú táltosok, macskák, sőt libák is, megannyi boszorkányos... - Közben futott a beszéd fonala az idő orsajáról messzire, s én mindenre figyeltem. Még a szavak hangsúlya sem kerülte el a figyelmemet. Tömérdek adat, s mind egy letűnőben lévő régi-régi világ emlékei... - Az elbeszélésekből, történetekből kikerekedhet akár a család története is. - Persze. De én utánajártam a forrásoknak is, egészen a 17. század közepéig. Most azért ne menjünk ilyen messzire. Nagypám egyeki születésű volt, nem is egyeki, hanem margitai, Polgáron anyakönyvezték 1856-ban. Az a hagyomány élt a családban, hogy őt is lánynak anyakönyvezték, mint általában akkortájt a fiúkat, hogy ne vigyék el katonának. Ezért nem találtam sem Egyeken, sem Ároktőn az anyakönyvekben. Végül rábukkantam Polgáron. Itt volt cseléd az apja. Innen költözhettek újra Csegére, ahol megvásárolták a régi Bencsik-házat. Nagyapám már itt nevelkedett. Ő mint római katolikus, ritkán, de átjárt Egyekre is. Itt ismerkedett meg nagyanyámmal, aki jóval fiatalabb volt nála. Nagyapámék házasságából a családi hagyomány szerint 16 gyermek született. Ebből felnőtt korra mindössze négy maradt. Apám a legfiatalabb, 1898-as. Amikor apám született, akkor Ohaton, Debrecen városnál volt az apja számadó gulyás. Ohatról költöztek be Csegére. Mint csegei gulyás, még vállalt munkát a legelőkön. - Persze, a család történetéről is sok emléket, történetet megőriztem. Egy késő tavaszi napon például a Nagymajori erdő mellett legeltettek, mikor apám kitalálta, mint
